Itt a Víz-zene! Azt hiszem, nem esem túlzásba, ha úgy fogalmazok, hogy az egész város felbolydul ilyenkor: (Elvileg) bármely korosztály megtalál(hat)ja a neki tetsző programot. Ebben az évben azonban porszem került a gépezetbe.
Itt mindenképpen meg kell említenem, hogy lehet, hogy a dolgok nagyjából az eddigi években is hasonlóképp álltak, de nem voltak ilyen feltűnőek. Hogy mire gondolok? Nem akarom elvenni Keke kenyerét, mert elvileg meg fogja írni a véleményét az ez évi fesztiválról. Én szigorúan a Fenyő-koncertre szeretnék fókuszálni.

Azt hiszem a Györök Sáfrány utca lakói közül csak Csecskó képviseltette magát eme nagyszerú rendezvényen barátnője társaságában. Én magam nagy lelkesedéssel mentem a koncertre Imeli Gábor barátommal mondván, biztos, jó lesz. Persze, nem voltak illúzióink: majd kényelmesen elvegyülünk a tömegben a kis italunkat szürcsülgetve, jót mulatva a klasszikus Fenyő (Hungária) számokra. Nem így történt. Sőt, kimondottan csalódás volt számomra ez a koncert. A haknit rögtön egy örök klasszikussal kezdte a mester: Csókkirály. A hangulatot sikerült olyannyira felfokoznia, hogy a nagybecsű csak a "subidubi május" című nótánál tért magához, miközben többen is (ki-ki hangosan, félhangoasan, magukba fordultan) azon tűnődtek el, hogy EZ MOST MI? Miki nem titkoltan slágert akart csinálni eme -új(?) lemezéről való- nótájából, melyre az oly vegyes közönség csak részben volt vevő. Hiába volt minden erőfeszítés: csinos -és minden bizonyára tehetséges- lányok a Csacska Macska formációban, illetve a nagy sikerű Fenyő Gyöngye zenekar, ugyanis, ha a "főnök" nem a megfelelő számokat énekli, akkor bizony nincs ováció.
Mikinek nem kellett volna túlságosan megerőltetnie magát: Régi, klasszikussá vált számait kellett volna eléneklnie, ahová -mintegy marketing-fogésként- becsempészhették volna az "új" számokat is. De nem ez történt. Nem mondom, eléneklte a Csókkirályt, a limbót, meg a "made in"-t, ami remek, de...
Ha lett volna elég esze, akkor rájött volna, hogy a legnagyobbb közönséget (ami nyilván érdeke) úgy tudja kiszolgálni, hogy minél több igazán híres nótát dalol el. Ezzel szemben kihagyott olyan popzenei mérföldköveket, mint: Casino Twist, Multimilliomos..., Ciao Marina vagy Micsoda buli.
Sajnálom, hogy e kétségkívül (és bocsásson meg az olvasó a fiatalos és esetleg méltatlan kifejezésért) partyarc -vagy talán mondhatnók: jampi- sztár koncertjének ilyen csalódott hangulata maradt meg. Azt hiszem, ez az érzés több szempontból jellemzi az idei fesztivál első napját, de ennek kifejtése már nem az én tisztem. Mindenesetre ma este folytatjuk az idei felhozatal tesztelését.
Az esetleges helyesírási, nyelvhelyességi, stilisztikai, gondolatvezetési és franc tudja milyen hibákért elnézést kérek, de korán van még, és mint a (blog szerkesztősége által is tisztelt) Vad Fruttik számban is elhangzik: "buli íze a számban"...