Az előzmények: 

  A tábor meghirdetésekor felvettem a kapcsolatot a főszervezővel, Istenes Bencével, mert pár program felkeltette az érdeklődésem, valamint nagy szerepet játszott az is, hogy a tábor lakhelyemtől körülbelül két saroknyira lesz. Mint „helyi erő” felajánlottam a segítségemet, és legnagyobb meglepetésemre egyik unalmas délutánomon csörgött a telefonom és körülbelül 3/4 óra múlva már együtt jártuk Tata városát a poszterekkel. Mint utóbb kiderült, marketing akciónkkal legjobban a tatai közterület-fenntartók érdeklődését sikerült felkeltenünk. Ekkor kezdtünk el napi/heti kapcsolatba kerülni Bencével és így kerültem a segítők közé.

A tábor:

Péntek (dec.2.)

  Épp időben sikerült megérkeznünk Vivivel, a sok táborozó még a csomagjaikat szedte le a Fetáz Bt. buszáról. Amíg mindenki elfoglalta a szobáját, mi összeismerkedtünk szervezőbrigád további tagjaival, Attilával, Zsuzsival és „kis”Atival. Jómagam kicsit megszeppentem ennyi kishölgy között, hiszen a majd 60 táborozóból csupán két fiú volt. A program ismerkedős játékokkal indult. Ezt a vacsora követte, majd jött az este nagy durranása: Ördög Nóri. Nagyon-nagyon szép volt, közvetlen, barátságos és számomra iszonyatosan kiegyensúlyozottnak tűnt. A vacsora alatt összeírt kérdések közül tett fel neki Bence néhány kérdést. A médiával kapcsolatban Nóri leginkább a fokozatosságot, az alázatosságot és a lépcsőzetes fejlődést emelte ki. Mesélte, hogy azért neki sem csak a csillogásról szól az élete, van autó valamint lakáshitele, illetve ő is bérelt ruhákat hord a bálokon. Elárulta még azt is, hogy milyen extrém helyen töltött el „kellemes órákat” kedvesével, de megígértük neki, hogy ez a táborozók titka marad :). Miután Nóri elment rövid türelmet kértünk a táborozóktól a bátorságpróba megbeszéléséhez. Körülbelül 2 órányi tervezés után mentünk ki felderíteni a terepet. Három turnusban, a három külön ház lakói jöttek bátorságpróbára Zsuzsi vezetésével. A társaság negyede már az igazak álmát aludta, úgy kellett felébreszteni őket. Sosem voltam még az ijesztegető szerepében, de nagyon-nagyon élveztem :).

Miután  a bátorságpróba véget ért, Vivivel hazamentünk, de a délutáni két redbulltól sokáig forgolódtam még.

Szombat (dec.3.)

  Bence kijelölt négy vezetőt, akik kiválaszthatták csapatuk további tagjait. Húzniuk kellett showműsor témát, cikket és stílust. Minden teamhez mentor került a szervezők közül. Ati és én kaptuk a valóságshow-romantikusan-hűtőszerelés-es csapatot. Érkezett hozzánk még a feladat elvégzése előtt két vendég is, Gyuri illetve Kinga. Ők Bence jelenlegi kollégái szerkesztői munkakörben. Tartottak egy kis előadást a különböző műsorok lényegéről még a feladat megkezdése előtt. Rövid műsort kellett összeraknunk a csapatunkkal, majd azt előadni mindenki előtt. Mióta X-faktor van, mindig is szerettem volna mentor lenni :). Hajlamosak voltak elkalandozni, elmerülni a részletekben, így néha-néha vissza kellett terelni őket a helyes útra, de ennyi. Mikor elő kellett adni a produkciót szerintem jobban izgultam mint ők. Közben megérkezett hozzánk Anikó is, aki a Való Világ negyedik szériájában szerepelt. Miután lementek az előadások átmentünk ebédelni, ezután Kinga és Gyuri a nagy teremben értékelte az előadásokat, illetve adtak jó tanácsokat, míg mi az ebédlőt rendeztük be az akadályversenyhez. Anikó eléggé zárkózottnak tűnt, lehet csupán csak rossz napja volt, mindenesetre megpróbáltam vele beszélgetni, mégse szomorkodjon már ott egyedül egy ilyen szép hölgy. Később Bence átrendelt magához, hogy segítsek neki a fényt vinni a videózáshoz. Nagyon izgalmas versenyek voltak, mindenki beleadott apait-anyait. A „megmérettetés” után megvacsoráztunk, majd nemsokára a karaoke következett. Abszolút pozitív meglepetésként éltem meg, hogy ez a fiatal társaság micsoda jó retro zenéket kért, volt Edda, KFT, Ákos stb. én valahogy másra számítottam. Bence két számmal a karaoke vége előtt kihirdette a tombola árusítást, így szegény Anikó szinte egyedül maradt énekelni. Egy szerencsés kishölgy két ice watch órát is nyert a sorsoláson, de volt olyan kedves, és a másodikat felajánlotta egy újabb kisorsolásra. A tombolát a székfoglalós játék, majd egy kis rövid buli követte.

Vasárnap (dec.4.)

  Kvízzel kezdtünk a nagyteremben, majd azt egy kis énekelés követte gitárkísérettel Bence és Attila jóvoltából. A következő program a tányéros játék volt, amiben mindenkinek a hátára ragasztottak egy papírtányért és szabadon írhatott rá bárki valami kis kedves személyre szóló üzenetet. Ezután kimentünk a levegőre, összegyűjtöttük a plüssállatokat, amelyeket Bence be fog vinni egy gyerekotthonba és következett az élő Ustream bejelentkezés. Miután ez lement átmentünk ebédelni, majd még ott kiosztotta Bence mindenkinek személyre szólóan a leg-leg-leg díjas okleveleket. Várt még egy meglepetés a tábor főszervezőjére, a reggeli fogkrém a kilincsen csíny után dezodor-parfüm össztűz érte egy korábbi vicce miatt (kabátja legnagyobb bánatára). Itt véget is ért a Justcamp 2011, kinn még lehetett fényképezkedni Bencével, illetve osztogatott az autogrammkártyáiból is.

Személyes élményeim, véleményeim

  Volt bennem egy kis félsz, mert sosem táboroztattam még, de nagyon jól éreztem magam, többet nevettem, mint egy hónap alatt összesen. Meglepően tapasztaltam, milyen jól kijöttek egymással a táborozók (avagy Bence szerint villalakók), annak ellenére, hogy mekkora szórás volt köztük, hiszen 11től 24évesig minden korosztály jelen volt. Illetve jó szokásukkal ellentétben a lányok sem marták egymást úgy, mint ahogy én ahhoz már hozzászoktam. Senki nem volt féltékeny a másikra, senki sem beszélte ki a másikat, nem csúfolódtak stb., legalábbis ahogy én láttam. Azt is meglepődve tapasztaltam, hogy mekkorát buliztak ezek a fiatalok alkohol nélkül. Biztos volt némi italozás, ez ellen nem lehet mit tenni, de senki sem ütötte ki magát, illetve senkiről sem ütött szemet, hogy ivott volna. Természetesen a 18.évet betöltötteknek nem tiltottuk meg, hogy igyanak egy italt a büfében, de tekintettel voltak társaikra és 1-2 pohárnál nem fogyasztottak többet. Magammal nem teljes mértékben vagyok elégedett, az első esti nem alvás kicsit megpecsételte a következő két napomat, és még csendesebb voltam, mint amúgy, de ennek ellenére a táborozók így is sok kedvességet írtak a hátamon lévő tányérra az ominózus játékban. Így pár nappal a tábor után még egy fura hiányérzet van bennem, hogy vége lett, és vissza kell zökkenni a szürke hétköznapokba. Remélem lesz helyem legközelebb is a szervezőbizottságban.

Jani