Véget ért egy korszak. A Györök utca blog négy frissen összeköltözött egyetemista srác életét szándékozta bemutatni, de a mai napokra ez már inkább életérzéssé vált. Hála istennek tanulmányaim rögös útján sikerült egy olyan pontra eljutnom, hogy egy budapesti albérlet fenntartása feleslegessé vált számomra, így két hónapja felmondtam és a mai napokban véglegesen visszaköltöztem Tatára beláthatatlan ideig. Mindig örömmel fogok visszagondolni erre a négy évre, ez volt életem legszebb időszaka, ebben biztos vagyok! Együtt élésünk szerintem mindenképp példaértékű volt, még a legrutinosabb koleszosok is megirigyelnék. Nagyon sokat tanultam aktuális lakótársaimtól, sokban hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen ember lett belőlem és hogy érett felnőtté válhassak. Életem következő szakaszát egyelőre a szakmai gyakorlat eltöltése (szakdolgozat), valamint a nyelvtanulás fogja kitenni (meg persze a bulizás ;) ), majd a lediplomázás után jöhet a munkakeresés és talán a visszaköltözés Pestre.

Köszönök szépen mindent! 

A sztori

  Szintén keresztszalaggal műtött kollégám (Ufesz), örömmel felajánlotta segítségét a költöztetésemhez, kapóra jött ez, hiszen mégiscsak jobb társaságban utazni, kevesebbet fordulni a cuccokkal, valamint Budaörsön spéci szalagot kellett vennem és csak Ufi tudja ennek a csodaboltnak a helyét. Indulásunk előtt fél órával olyan pletykák terjengtek, hogy akkora eső van az autópályán, hogy nem lehet haladni, na de nem vagyok én beszari csávó, engem holmi eső nem fog megfélemlíteni. Időközben még Kekével kiegészülve a megbeszélt fél5ös starthoz tartva magunkat el is indultunk. Valóban rendes zuhé volt, de szerencsére Ayrton Sennához és Schumacherhez hasonlóan én is esőmenő vagyok, illetve van egy Vettel aláírásom is, ami már alapjába véve feljogosít arra, hogy olyan jól vezessek mint ő. Már csak az intermediate illetve az extrém esőgumi között vacilláltunk. Tatabányánál már sikerült beszorulnunk egy megszeppent lassan haladó autós mögé (nevezzük balfasznak), aki Bicskéig feltartott minket, de 17:10re már a boltunknál voltunk. Második voltam a sorban, de vagy jó neked órát álltam így is. Keke figyelte hogy miről megy a diskuráció (el is mesélte, de nem ragadt meg), engem lefoglalt az hogy úriember maradjak, illetve ahogy az néha szokott, keményen cintányérozott a majom a fejemben. Nem gondoltuk volna, hogy még csak most fog következni az utazás hosszabb része, a Lágymányosi hídi lehajtó előtt már hatalmas dugó volt, végig a Tétényi útig. Sikerült ezt a max 10kilométert másfél óra alatt megtennünk. Mikor megérkeztünk és felálltam a lépcsőház bejáró elé (hiszen mégis csak költözök) és sikerült egy kis gumit elégetnem a felhajtónál, a vizes papucsok nem akarták az igazat, avagy érkezzünk elegánsan drift show-val. Ufesszel egyből a tettek mezejére léptünk, én dobáltam zacskókba a ruháimat, ő szedte szét a forgószékemet illetve pakolt el az íróasztalomról, egy óra alatt, három fordulással meg is oldottunk mindent. Volt bennem egy kis félsz, hogy hogy fogunk beférni a 3 ajtós opelbe, de hamar kiderült, hogy mily magas szinten is űzzük mi a logisztikát. Majd ahogy azt illik, még a végén elbúcsúztam az üres szobától. A visszaúton már minden simán zajlott. 

Isten veled Sáfrány utcai albérlet!