Közeledik április 11!

Egyrészt szeretnék megkérni minden olvasót, aki a meglehetősen ritka frissítés ellenére még időnként benéz hozzánk, hogy vegyen részt a választáson! Ha eddig még nem tette volna meg, szánjon pár órát arra, hogy utánanéz a jelölteknek helyi és országos szinten egyaránt! Hozzon döntést, és ennek megfelelően voksoljon!

Másrészt április 11. a magyar költészet napja: idén 105 éve született József Attila. Számomra azonban ez a dátum más miatt fontos. 2007-ben ezen a napon hunyt el kedvenc kortárs íróm, Kurt Vonnegut.

Vonnegut német felmenőkkel rendelkező amerikai író volt, aki a magazinokban publikált (pl.: Cosmopolitan) novellái által vált ismertté az 50-es években. Túlélte Drezda porig rombolását, dolgozott -a már akkor is hatalmas- General Electricnek, autókereskedésben, hallgatott több egyetemen, és ő maga is tanított. Ezek az életrajzi elemek rendre megjelennek különleges hangvételű írásaiban.
Sokszor sorolják a sci-fi írók közé, azonban műveiben időnként felbukkanó ilyesfajta elemek csak eszközként szolgálnak, hogy a törtnétet előrelendítsék, és még groteszkebb hangulatot teremtsenek.
Vonnegut ugyanis groteszk, ironikus, gúnyos "és így tovább".
Kurt próbálta könnyen, félvállról venni a halált, az élet részének tekinteni azt: "Ha egy tralfamadori megpillant egy holttestet, csupán arra gondol, hogy a halott személy abban az adott pillanatban rossz állapotban van, ám ugyanez a személy számos más pillanatban remekül érzi magát. Mármost, ha én jómagam azt hallom, hogy valaki meghalt, egyszerűen vállat vonok, és azt mondom, amit a tralfamadoriak is mondanak a halottakra, ez pedig az, hogy: Így megy ez."

A kedvenc könyvem tőle talán a Bajnokok reggelije. Film is készült belőle Bruce Willis főszereplésével, ezt azonban nem ajánlom, a regény különleges hangulatából ugyanis szinte semmit nem ad vissza. (Egyébként a stáblistán ilyan nevek is felbukkannak: Nick Nolte, Owen Wilson, és a House Md-ből ismert Foreman doki, azaz Omar Epps) Kurt gyakran illusztrálja műveit saját rajzaival. E szokása talán e könyvében csúcsosodik ki leginkább: minden oldalra jut 1-2 ábra, melyek közül az első ez:

Nem, ez nem egy csillag. Ez a mondat szerepel a kép előtt:"To give an idea of the maturity of my illustrations for this book, here is my picture of an asshole." (E "csillag" Vonnegut szinte összes könyvében fellelhető, mint gondolatmeneteket és fejezeteket elválasztó szimbólum) Az első néhány oldalon sajátos stílusában pörköl oda az USA-nak rövid, tárgyilagos, az igazságot pofonegyszerűen összefoglaló kijelentéseivel. "A tanítók azt mondták a gyermekeknek, hogy a földrészüket ekkor fedezték föl az emberi lények. A valóságban 1492-ben már emberi lények milliói éltek tartalmas és fantáziadús életet a földrészen. 1492 csak az az év volt, amikor a tengeri rablók elkezdték becsapni, kirabolni és megölni őket." Vagy: "Amerikában az volt a szokás, hogy mindenki elmarja, amit csak tud, és megtartja. Egyes amerikaiaknak nagyon jól ment az elmarás és megtartás. Ezek mesésen jómódúak voltak. A többi kutyagumit sem tudott keríteni magának." Később, ahogy a cselekmény beindul, tovább rombolja az amerikai álmot, a vége felé már-már lynchi hangulat keríti hatalmába az olvasót, és egy pillanatra el kell gondolkozni, hogy akkor most ki kivel van. Szuper könyv, nem hosszú, csak ajánlani tudom.

Kurt 2007-ben hunyt el a magyar költészet napján. 85 éves volt. Így megy ez.