Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy pontosan tudom a dátumot, amikor szembesültem az első napirajz képregénnyel. 2006.06.08. Az akkori -azóta már a feledés homályába veszett- osztályhonlap -még "működő"- fórumába linkelte be Andris, aka Pityu. Emlékszem, nem tartottam őket valami viccesnek, és Keke is így reagált: " Ezek egyeltalán nem viccesek és szerintem nem méltóak ehhez a nagyszerű topichoz." Ezek után a napirajz.hu címet kitöröltem az emlékezetemből, hogy 1-2 év elmúltával ismét ráakadjak. Ekkor már azonban függő lettem, és heti több alkalommal ellátogattam az oldalra várva az újabb rajzot. Itt tartok most is, és nagyon megörültem, hogy megjelent a harmadik (napirajzokat tartalmazó) könyv.

Kétségtelen, hogy sokan, akik először látnak egy rajzot az oldalról legtöbbször megkérdezik -maguktól vagy mástól- , hogy "ez most mi?". Azt hiszem, ez normális reakció. Grafitember (polgári nevén Merényi Dániel) munkáira ugyanis rá kell hangolódni. Meg kell nézni pár tucat rajzot, napokon keresztül ízlelgetni. Ekkor lehet csak túljutni a rajzok esetenként trágár, durva felszínén.

E videón megnézhettek egy rövid interjút az alkotóval:

Szóval megjelent a harmadik könyv, és vele érkezett az immár szokásosnak számító dedikálás, ami abból áll, hogy grafit egy egyedi napirajzot készít a könyv első oldalára (úgymond alárajzol). Ezt láthatjátok az előző postban, azt kértem tőle ugyanis, hogy köszöntse e nagyszerű blog olvasóit.

Persze magamnak is kértem egy rajzot. Annyit mondtam csak: "Egy Szultánosat légy szíves!", és a Mester már alkotott is. (Szultán a Gébics Eszpresszót őrző véreb.)

Na, ezt kiveséztük.