Már régóta terveztük, hogy valamikor meglátogatjuk a tatabányai felújított strandot. A választás most vasárnapra esett, amelyet egy ferge…teges pikantóbuli előzött meg. Nem voltunk éppen pihentek, de azért 11-12óra tájt, jó pár telefon lebonyolítása után úgy ahogy, de elindultunk.

Természetesen a mekit útba ejtettük odafele jó 6 sajtburgerért, így egy régi álmom vált valóra azzal, hogy egy mekis zacskóval megyek ki strandra. Az élményfürdő parkolóval rendelkezik, csak épp nem elég naggyal, a legközelebbi hely, ahol ott mertem hagyni az autómat, a tatabányai bányász FC edzőpályája mellett volt, így tehát a gyalogolást megint nem sikerült megúszni. A bejáratnál hosszasan gondolkoztunk, hogy milyen belépőt is kérjünk, mert a komplexumnak van strand, csúszdás, és beltéri részlege is. Úgy gondoltuk, az lesz a legegyszerűbb, ha megmondjuk a hölgynek, hogy olyan jegyet adjon, ami mindenhova jó. A jegy, egy chippel rendelkező karperec volt, ennek még később nagy szerepe lesz. Miután az első akadályon sikeresen átestünk jött a következő, értékmegőrző, vagy valami szekrény keresése. A bejáratnál elmagyarázták nekünk, hogy ez a komplexum teljesen másik végébe van, tehát irány a végtelenbe és tovább. Itt egy újabb akadállyal találtuk magunkat szemben, karperec lehúzó checkpoint (mint a sípályáknál), a fedett medencés részlegbe. Újabb jó 10perces várakozás. A szekrények a karperec segítségével működtek. Egy pultnál be kellett fizetni úgy körülbelül fél óra várakozás után plusz 300Ft-ot, amiért megcsinálták azt, hogy egyikünk karperecéhez hozzárendelnek egy szekrényt. Egy konzolnál (amelyen a start menü ill., a winamp meg volt nyitva..:D) kellett lehúzni a karperecet, amely kiírta hogy a 9es számú szekrény 45mp-ig nyitva van. Hát ez szuper, de hol van a 9es szekrény? Hárman elkezdtünk rohanni három fele, de csak nem sikerült elsőre kinyitni. Mikor sikeresen elhelyeztük értékeinket, elindultunk strandolni. Kifele a  checkpointnál újabb 10-20perces várakozás várt ránk, hiszen csak egy kapu áll rendelkezésre, mikor legalább 3-4nek kéne lenni, hogy normálisan lehessen ki-be járni véleményem szerint. Miután kijutottunk, a következő cél a tökéletes hely megtalálása volt, ahova letelepedhetünk. A strand másik végében meg is találtuk ezt a placcot. Igyekeztünk három törülközővel a legnagyobb helyet elfoglalni, hogy a később érkező ismerősök is elférjenek mellettünk. Így miután már körülbelül 4szer végigbarangoltunk az egész helyen, minden biztonsági rendszert kijátszva, egy jó órás hercehurca után végre megmártózhattunk a nekünk legszimpatikusabb medencében. Ez bevallom fergeteges volt. Nagyjából ez után 10perccel megérkezett Csecskó is két széphölgy társaságában. Nagy szerencse volt, hogy észrevettem őket, mert ennyi ember között esélytelen lenne megtalálni egymást. A csúszdák nagyon jól néztek ki, de az azok előtt lévő hosszú sor, valamint az arra vezető lépcsőn folyamatosan felfelé zarándokoló emberek látványa elvette a kedvünket attól, hogy ezt az élményt átéljük. Mikor ráuntunk a lubickolásra úgy döntöttünk csináljuk azt amihez értünk, elmentünk enni. Csecskó ravaszságának köszönhetően, hiénaként (lehetne akár raptor is)  lecsapott az első felszabadult asztalra, így a  helyünk hamar biztosítva volt. Mi más következhetett volna, mint egy újabb sorbanállás, a sor valahogy mindig egyre hosszabb lett, de mi mindig a végén álltunk. Összevissza tolakodtak az emberek jobbról balról, ez már nem is sor volt, hanem inkább egy csillagra hasonlított. Körülbelül fél órába tellett, hogy Roli és Gábor innivalót kérjen, valamint elmondják hogy mit szeretnénk enni. Itt egy újabb várakozás vette kezdetét, amely lassan szó szerint „már csak órák kérdése és kész” volt. Roli két szelet rántott sajtot kért hasábbal, amit úgy értelmeztek hogy egy műanyag tányéron adtak egy szelet rántott sajtot hasábbal, valamint a másik tányéron egy szelet rántott sajtot magában. Ez igen! A jóllakáshoz nem kerültünk sokkal közelebb, de úgy döntöttünk jobb lesz egy kicsit ledőlni, így abban a pillanatban ahogy lefeküdtünk, el is kezdett esni az eső. Nem tehettünk mást irány a víz, ott legalább nem fázunk, illetve csak a fejünk. Mikor már úgy elkezdett zuhogni az eső mintha dézsából öntenék, egy úszómesternek tűnő úr elkezdett mutogatni a lépcsők felé, így nekünk sem volt más választásunk, el kellett hagyni a medencéket. A fedett részleg felé vettük az irányt, de mivelhogy iszonyatosan tömve volt, úgy döntöttünk a még a zuhogó eső ellenére is, hogy hazamegyünk. Kifele az étkezdében nem kis meglepetést okozva  folyt a víz a plafonról, majd később ki is szakadt egy darab a mennyezetből... Nem semmi egy hónnapja megnyílt helytől.

Hazafele menet Tatabányát elárasztotta a víz. A járda magasságában állt a víz több helyen is az utakon. Roli nem bírt magával, és a letekert ablakon kihajolva erősített meg minket abban a tényben, hogy már hajózunk. Volt néhány szerencsétlen autós az út közepén akik autója nem bírta a vízi utazást, de ezek szerint szerencsére engem egy kétéltű négykerekűvel áldott meg az ég.

Összegezve szerintem nagyon szép és modern ez a tatabányai élményfürdő, csak iszonyatosan el lett kapkodva a kivitelezése. Bizonyítják ezt a tömött sorok, a lassú ügyintézés, valamint a kiszakadt plafon is, amely komoly építészeti hiányosságokra utal.