Minden évben van egy hétvége, amikor Tata városa felbolydul, amikor mindenki a tó partra tart, amikor mindenki jól érzi magát, mindenki szórakozik. Ez a hétvége a Víz, Zene, Virág fesztivál hétvégéje. Idén immár tizenhatodik alkalommal került megrendezésre ez a mára már országos hírű rendezvény.

Péntek délután vegyes érzésekkel és várakozással telve vágtunk neki a fesztiválnak; a programokat böngészve megállapítottuk, az előző évekhez képest jóval kevesebb pénz jutott a város kasszájából a fesztiválra. A tóparthoz közeledve a neves, fiataloknak szóló zenei fellépők hiányából fakadó csalódottságunk csak tovább nőt a néhány unottan sétáló látogató látványa miatt. Hol vannak az emberek, hol a hömpölygő tömeg? tettük fel magunknak és egymásnak is a kérdést. Valószínűleg a többség csakúgy mint giorgio barátunk a több kilométerre lévő helyszínen a Fenyő Miklós koncertet választotta. Ez volt az első érv ami megbizonyosított afelől, hogy ha nincs pénz egyidőben több színvonalas programra, akkor azt a jóval kisebb számú látogatót kár ilyen nagy területen szétszórni. Esetleg érdemes lenne visszatérni a korábbi gyakorlathoz és az Építők parkjának funkcióit a Vár - Eszterházy kastély – Művelődési ház háromszögbe át(vissza)helyezni, így koncentrálva az embereket egy kisebb területre.

További képekért kattintson ide

Egészen a várig kellett sétálnunk, hogy az első vendéglátó sátrához érjünk. Itt vettük meg az első (természetesen nem az utolsó) korsó sörünket. Tipikus fesztiválsör, 4-decis korsó aminek a fele hab a maradéknak meg a fele víz. De mi azért nagyon szeretjük. Az Eszterházy kastélyhoz érve egy félig üres (vagy félig tele, kinek hogy tetszik) sátor fogadott minket. Zene nem szólt, egy zenekar hangolt éppen. Az korábbi évekkel ellentétben, az Építők parkja-beli sátorhoz hasonlóan itt is lecserélték a sörpadokat, jóval kényelmesebb, esztétikusabb, párnázott és háttámlás székekre. Hamar meguntuk ücsörgést, Dzsánniéknak pedig találkozójuk volt Vilmossal, így hát elváltunk egymástól, és Döncivel az Incognito Café felé vettük az irányt. Az esztéká előtt, ahol valami utcabál szerű képződmény volt kialakulóban találkoztunk jó néhány ismerőssel. 1 óra körül visszatértünk a sörsátorba meghallgatni, megnézni, a hétvége talán leginkább fiataloknak szóló koncertjét, a helyi erőkből álló Tatu 18 fellépését. A késő időpont ellenére is a legtöbb ember, ekkor volt a sátorban és végig is tombolták annak rendje és módja szerint a koncertet. Minden megszokott kellék megvolt; Morris félmeztelenül szörfözik, Kanál a színpadon ugrál, Árpi sört locsol mindenfelé, egyszóval rockandroll. A koncert után következett számomra a hétvége egyik legnagyobb csalódása: több mint 50 ember mulatott (és fogyasztott) még a sátorban (annak ellenére hogy zene már nem volt) amikor a „kocsmárosné aranyvirág” kiállt a plac közepére és bejelentette, hogy a sátor bezár mindenki menjen haza, vagy ahova akar. Mit volt mit tenni elindultunk, éhesek is voltunk, így gondoltuk keresünk egy gyrosost-hotdogost-kolbászost-csülköst-saslikost-hamburgerest-kürtöskalácsost egyszóval valakit aki ad nekünk enni. Figyelem ekkor jött a második csalódás: 3 óra után már sehol nem találtunk senkit, így kénytelenek voltunk a Pletyca felé venni az irányt. Be is mentünk, ámeriken drím buli volt (minő meglepő), átlag életkor elérte a 15 évet (magunkat is beleszámoltam), sebaj sör van nagy gond már nem lehet. Természetesen az utolsók között voltunk (megint...) akik a Dzsánni által kireklamált hagyománnyá vált New York, New York című Frank Sinatra klasszikus után haza indultunk. Fél hétre haza is értünk.

További képekért kattintson ide

Szombaton újult erővel vágtunk neki az éjszakának. Tanulva a pénteki eseményekből inkább az Építők parkjában próbálkoztunk. A park közelébe érve kezdtünk megnyugodni, mivel a pénteki kietlenségnek nyoma sem volt. Megnéztük a búcsút, ami meglepetésemre egyáltalán nem volt búcsús jóval inkább hasonlított egy vidámparkra. Ezt mindenféleképpen a pozitívumok közé sorolnám. Találtunk egy üres asztalt a sátorban, le is ültünk és elkezdtük a szombati nap érdemi részét. Többieknek nem nagyon tetszett az ex-P.mobilosokból álló MobilMánia zenekar koncertje, bár a Regina sír című számot valamennyiük megjegyezte. Ezek után következett a Continental Band koncertje, jó bulit csináltak, sokan táncoltak a színpadon, a többség meg volt elégedve a produkcióval. Természetesen egy idő után elszállingóztak az emberek, mi is csak négyen maradtunk (Heff, Dzsánni, Dönci és jómagam), de eszünk ágában sem volt még hazamenni. Árpi különben is kiadta a jelszót még a fesztivál előtt, hogy aki sötétben megy haza az alsós. Márpedig sok mindent lehet ránk mondani, de azt hogy alsósok lennénk semmi esetre sem. Szerencsékre találtunk egy úriembert, aki hajlandó volt nyitva tartani sátrát és ellátni minket sörrel. Legalábbis fél hatig, amikor már a Séró (jobban mondva Dönci édesapjáék) kinyitottak, így meg volt oldva a további utánpótlás. Fél 10-kor azért már mi is elfáradtunk, így utolsóként (megint...) vagy lehet hogy elsőként (nézőpont kérdése) elindultunk haza, az általunk elfogyasztott 70 darab üres söröskorsó társaságában.

További képekért kattintson ide

Látszik, hogy öregszünk, vasárnap már jóval lájtosabbra vettük a figurát, azért néhány gyógysör a pletycában meccsnézés közben belefért. Utána átmentünk a sörsátorba, ahol meglepetésünkre a hétvége legnagyobb bulija fogadott minket; Dj Dominique (Várkonyi Attila) profi előadóművészhez méltóan szórakoztatta a közönséget, amire a közönség vevő is volt. Előzetesen nem gondoltam volna, hogy vasárnap éjszaka is van még igény ilyen szintű bulira. Dj. Dominique-t mindenkinek ajánlom, eszméletlen jól szórakozott mindenki.

További képekért kattintson ide

Összefoglalva a történteket, elmondhatjuk, hogy a gazdasági válság a fesztiválon is meglátszott, hiányoztak a nívós (és fiatalos) zenei programok (egyébként a fesztivál honlapján lehetőség van szavazni arról, hogy a jövőben milyen programokat szeretnénk. A poszt írásakor 75.2 százalékkal a zenei koncertek vezetnek.), a kereskedők látványosan kisebb nyereséget könyvelhettek el, valamint a látogatottság is elmaradt a korábbi évekhez képest. Pozitívumként emelhetjük ki a búcsús nagyláncos és hárompálcás céllövölde eltűnését és a Crazy Dance, Move it és hasonló szerkezetek megjelenését. Pozitívum még az igényesebben berendezett sörsátor, a kényelmes szék, a stabilabb asztal.

A gyenge kezdés és a sok negatívum ellenére, azonban bátran ki merem jelenteni, hogy ismét egy sikeres vizzenén vagyunk túl.