Hatalmas robajra ébredtem. Ránéztem az órámra, 16:05-öt mutatott, ideje volt hát felkelnem. Ezzel a kis szunyókálással a előző éjszakai falunapi mulatságot próbáltam kipihenni, mert valami azt súgta, hogy ennek az estének fitten kell nekivágni. A zaj, ami felébresztett, mennydörgés volt, az eső pedig zuhogott, nem voltak tehát valami bíztatóak az előjelek, de reménykedtem, hogy jobbra fordul az idő, ami szerencsére be is következett: mire Korró felvett 6 körül, már kitisztult az ég, igaz, eléggé hűvös lett.

További képekért kattintson ide

Janiék házának megtalálásakor kisebb nehézségekbe ütköztünk, ugyanis az utca nevét csak én tudtam, a házszámot viszont én se. Próbáltuk az ősi Jedi módszert követni, és hagyni, hogy az Erő mutassa az utat, de ez esetünkben nem annyira volt célravezető. Zita volt az, aki kiszúrta az egyik ház udvarán ücsörgő/tevékenykedő embereket, de nem voltunk biztosak a dolgounkban, így kiszálltam, hogy a kerítés lécei között átkukucskálva kiderítsem az igazságot. "Nem ők azok!" állapítottam meg, és nekivágtunk még egy körnek a kertvárosi útvesztőben, mialatt a lányok egyre nagyobb nyomást gyakoroltak, fel kellett hát hívnom a Janit, hogy igazítson útba. Természetesen jó háznál álltunk meg először is, így csöndben tűrtem a záporozó "na ugyé"-ket és "én megmondtam"-okat.

Érkeztünkkor még komoly FIFA bajnokság folyt, de a bográcsban rotyogó pörkölt, a grillen piruló (a "jól átsütve" kifejezés új értelmet nyert) hús, a fenséges szülnapi csokitorta és nem utolsó sorban a kiskádban egyre szaporodó üvegek kicsalták a játékosokat és szép lassan nekiláttunk a fentiek módszeres elfogyasztásának.

9 óra magasságában többen is rájöttek, hogy lengén öltöztek fel, mely problémát hosszú távon mindenki a megfelelő mennyiségű szeszesital elfogyasztásával kívánt orvosolni, rövidtávon pedig a kölcsönpulcsik, és a tűz körbeülése volt nyerő gondolat. Sajnos kevés széket tudtunk felszabadítani, így mindig többen akartak leülni, mint amennyi hely volt. Ez persze azzal járt, hogy nagyon meg kellett fontolni, hogy miért áll fel az ember: ha feszített a hólyag, az várhatott, de ha kiürült a pohár, nem volt mese, kockáztatni kellett. Zita és Bence között hosszú percekig tartó vita alakult az éjszakai fotózás és exponálási idő kérdésköréről, amit az alábbi felszólítás váltott ki: "Most nézzetek ide, és legalább három másodpercig ne mozogjatok!"

További képekért kattintson ide

Természetesen előkerültek azok a dalok, amiket minden hasonló rendezvényen eléneklünk, gondolok itt például a 'Mindenütt jó', a 'Tunak tunak tun' vagy a 'Terézanya' címűekre. Téveszmém, miszerint jó hangú, tehetséges énekes és előadóművész vagyok, akinek alakítására mindenki kíváncsi, ismét elég nagy teret kapott, szinte teljesen ki is merült a repertoárom, talán csak Gunst és ACDC-t nem énekeltem, pedig hát nyilván az is nagyon megy.

Éjjel megérkezett Árpi is, ekkorra azonban a társaság már kicsit megfáradt; Csecskó a hintaágyban lelt fekvőhelyre, mi pedig úgy gondoltuk, hogy vicces, ha rádobáljuk a szotyihéjat. Hiába no, minek az embernek ellenség, amikor ilyen barátai vannak.

Fél öt fele, amikor már kellőképp bedurrant a torkom, és már pirkadni is kezdett, úgy gondoltam, ideje lelépni, és (már-már védjegyemmé vált szokásomtól eltérően) legalább a társaság harmadától el is köszöntem, sőt tőlük többször is.

További képekért kattintson ide

Ezt a bulit csak úgy lehetett volna überelni, ha 10-15 fokkal melegebb az idő, de így sem lehetett nagy panaszunk az időjárásra, legalább az eső már nem esett. A kertiparty mintaszerű megvalósításának lehetettünk szemtanúi: remek hangulat, kitűnő társaság, ínycsiklandó kaják. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, kösz Jani a meghívást, és remélem, legkésőbb jövő ilyenkor folytatás következik!