Kekével tiszteletünket tettük a 2008-as matekos-gyógypedagógus gólyatáborban. Ő, mint szervező (azért senki ne higyje, hogy valami hatalmas munkát végzett, egy állomást csinált a nappali túrán), én, mint csoportvezető-mentor. A rózsaszín lett volna a csapatszínünk, de ez még nálam is kiütötte a biztosítékot. 6 sőrt adtam a babakékeknek a cseréért. Pedig ilyet aztán nem szoktam. Szóval azt hiszem tényleg utálom a rózsaszínt. A 0. nap már problémás volt, a rózsaszín trauma miatt nagyon sokat kellett innom. Sikerült is megfürödnünk a délutáni terepbejáráson a horgásztóban két másik arccal. Aztán reggel fél 5-kor kelés, fel a gólyákért. A Kekéhez hasonló szervezők és felsőbbévesek persze még édesdeden szunyókáltak. Hogy szakadt volna rájuk a ház.

Bemutatkozások (alliterációt kellett mindenkinek magáról mondania: Keke, a kanos kecske és Duki, a debil disznó), csapatinduló készítés, zászló, ilyesmi. A lényeg a második nap. Nappali túra. Kekék voltak számunkra a 2. állomás a 13-ból. Náluk mi voltunk a harmadikok. De bizony már alaposan jó kedvük volt. -1. feladatnak fel is kellett a gólyáimnak rakniuk engem az ott levő keresztre. Amúgy meg a teszt is igen nehéz volt. Keke majd leírja a pontos taktikáját. Az éjszakai túrán már nem tudom hol volt, én a hasam a mentorcsapat pontozólapja lett, de sajnos elakadtunk a büféállomáson.

Harmadik nap sport. Én métabíró lettem. Méta? Ez a neve. Egyébként amolyan parasztbaseball, annak, aki nem ismerik. Keke is csatlakozott, a végén már igazi profikat láthattunk, úgy belejöttek, meg Keke is beugrott bírónak. Ekkor már kezdett kitisztulni 3 nap folyamatos részegségéből.

Este Ms. Matematics vetélkedő. Keke az egyik döntős gólyapáromhoz becsatlakozott rendezőnek. A feladat: Rómeó és Júlia erkélyjelenet, egy medence és két láthatósági mellény segítségével. Én csak rendezőaszisztens lehettem mellettem. De bizony idén volt hangosítás, így a mi nagyjából némára tervezett jelenetünket megverte a másik babakék gólyacsapat irtózatos módon szépen megírt verses jelenete. Utána eredményhirdetés és végül halál. Keke már tartalékon volt, hiszen ment tovább másnap a saját BME-GTK-s gólyatáborába. A főszerkesztő úr ezúton is üdvözöl mindenkit és remélem hétvégén leírja, amit hiányosnak talált vagy akár bővebben kifejti az eseményeket.

Tőlem most ennyi tellett. Végül pedig még egyszer éljen a legjobb gólyacsapat: BABAKÉK! BABAKÉK!