Ez meg a Sziget különkiadás. (Stopptúra második felét majd legközelebb.) A blog.hu nagyon buzdítja a bloggereit, szigetes posztok írására. A főoldalon külön ajánlódobozt kapnak a sziget2008-as tag-gel ellátott írások. Szóval már csak marketingszempontból is kell egy ilyen írás az oldalra, hátha elolvassák a többi, jobbat az ide tévedők. 

Tegnap a magam punkos-hippis módján én is tiszteletem tettem Európa egyik legnagyobb fesztiválján. Számomra ez volt az első ilyen alkalom. Jó oka lehet ebben a félelmetesen magas jegyáraknak. Persze nem lenne drága ezért a sok neves külföldi előadóért, de én már csak ilyen magyaros-alteros vonalon maradok. Most is A kutya vacsorája volt az ami rávett, hogy kinézzek. 8 körülre értem ki, még volt másfél órám kezdésig. Másegyébrészről ekkorra már elég ideges voltam, mert sose látott szégyen történt velem.

Gondoltam megünneplem a hazatérést, ezúttal se sörözök, az volt elég kint is, legyen bor. Az előző mondatból következik, hogy vettem valami finomat, hazánk szőlővesszejeinek nedűjei közül. De a boltban remek dél-amerikai vörösborok voltak, én pedig ezeket kedvelem legjobban. Szóval a messzi Csile kincsével a kezemben indultam tovább Árpád hídtól. Csakhogy ezt bizony rendesen megtöltötték, nem volt benne szinte semmi levegő. Erre akkor ébredtem rá, mikor hasztalan nyomkodtam befele a dugót az ujjammal. Ez persze nem lenne baj, hisz mindig nálam van a bicskám. Kivéve most, mert gondoltam a biztonsági ellenőrzésnél még baj lehet belőle inkább otthon hagyom, amúgy se akarok balhét. Szóval első kör az volt, hogy a bejárat körüli embereket próbáltam rávenni, hogy találjanak maguknál nyitót. A metálos csapat volt végül a nyerő. Már messziről láttam, hogy nyertem, mert a srác épp a bicskájával próbálta szétcsavarozni mp4-t. Kis kóstoló persze cserébe, de máris minden jobb. Még mindig van egy és negyed órám jegyet szerezni, meg megtalálni koncert helyét, meg bevárni Vikiéket, akik kijöttek köszönteni.

Bevallom féltem, de legalább a bor finom volt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy ha nem hát nem, legfeljebb hazamegyek. Nem vagyok igazi tarhász, úgyhogy megpróbáltam minimumra redukálni a kéregetést, főleg, hogy még sose csináltam és nem volt velem senki ekkor még aki elmondaná, hogyan kell. Tudományos alapok. Fiatalokhoz, hetijegyesekhez nem megy oda az ember, nyilván visszajönnek még, csak mennek olcsó sőrért a bótba. Első próba egy fényképezős arc volt. Ő is tapasztalt volt, még szinte végére se értem mondandómnak, már mondta is, hogy igen jön vissza. Következő akit megkérdeztem 5 perc múlva jó választásnak bizonyult, mert valóban nem akart visszatérni. Csak a jegyet megtartani emlékbe. 2/0. Még várakozás, Vikiék még sehol. 3. 40 év körüli férfi, napijegy. Ismét próba. Nem jön vissza. Igen, odaadná. Igen félreállhatunk a fűre egy kicsit. Mondjuk mondta, hogy az aceton elég büdös, én is sajnálkoztam, dehát csak rá kellett önteni a ragasztásra, hogy ne tépődjön. Ezt már kipróbáltam egyszer otthon egy szalagomon. Bár lehet vattával vagy papírzsepivel áztatva finomabban is lehetett volna, de mindenre azért nem készültem. Mintaszerűen lejött, nem győztem hálálkodni és már vettem is elő a teknokolt, hogy az én kezem ékítse mostantól. Vikiéket már büszkeségtől dagadó mellel fogadtam. Bort is megittam közben, mehettünk. Igazából én határozottan Kutyavacsira jöttem, szóval csak megmutatta, hol tudom letenni cuccaimat, kért nekem közben egy taxistól zacskót, hogy valami be tudja pakolni és már szét is váltunk.

Líviusz (énekes, Quimby ütőse) mindig is át tudta élni a szerepét. Szerintem most még jobban, a gitáros is nagyon belefeledkezett. Ez megint olyan koncert volt, ahol meghaltak mind a ketten, a többiek is jól csinálták, én is meghaltam. Nagyon jó volt. Az a baj, hogy évente csak kb. 10 koncertjük van, nehéz elkapni őket. Nekem is a 2. volt csak. Kicsit rossz minőségű demó tölthető az oldalukról. Mindenkinek ajánlom. Kicsit depis, kicsit szétesett, kicsit oltós, de valahogy nagyon az enyém. Most kilőjük magunkat megint az űrbe és nem érezzük az erejét, aztán laza mosollyal az Úr markából falunk még egy kis derelyét.

Utána vidám blokk. Kistehén. Sose voltam még rajt. Nem is nagy kedvenc, de megyek, ha már van, meg Lilla mondta, hogy majd ott találkozunk. Nagyon meggyőztek, nagy táncolós bulizós koncert volt. Már attól tök jó kedvem volt, hogy ott álltam a tömegben. (Tánc csak mértékkel, nem az erős oldalam.) Tanárnéni kérem, gyom nyomja az agyam.

Utána Kiscsillag. Mondjuk inkább csak félfüllel, mert végigbeszélgettük, nyilván mesélni kellett útról meg mindenféléről. Hátsó sor. Jött Rátgéber (pécsi női kosárcsapat edzője, vagy talán mostanság mondott le, Kiscsillagban meg pár szám énekese). Szeretem, mert látszik rajta, hogy nem normális. Nagyon vidám mindig, ha énekel. Főleg, ha angolul. Fishing on Orfű, dancing in the night club.

Kiss Erzsi. Nem egészen az én stílusom. Azért nem volt rossz. Hajnal 2-kor elment. Aztán leülés a fűbe. Fél 7-re már itthon is vagyok.

Ma meg nincs hangom.