Mentsmegszerelem Roli hétvégén szólt, hogy szerda magasságában elmehetnénk már valahova sörözni. És ki tud egy sörnek ellenállni? Hát én nem. Így hát szerda este Janival magára hagytuk Csecsit, hagy készüljön viselkedéstan

zéhájára, és elindultunk a sör hazájába, Kőbányára, mivel legutóbb Roliék látogatták meg minket, a Mi Városunkban, így

most nekünk kellett utaznunk. Fél úton találkoztunk Szómód urával, a rettenthetetlen és könyörtelen üzletember hírében álló Don Giorgioval és hárman folytattuk utunkat. A Kőbányai metróvégállomáson kicsit várnunk kellett a buszra, így volt elég időnk tanulmányozni a térséget. Fura fazonok, alkoholisták, egy kisbusznyi rendőr… egy dolog jutott azonnal eszembe; MÓSZÁJSZLI. Megvan? (Mos Eisley) „wretched hive of scum and villainy." (Obi-Wan Kenobi). Viszont utazott velünk egy feltűnően szép hölgy is, Jani meg is jegyezte: „Olyan Lindás. Nem?“

Beültünk egy non-stop

sörözőbe, ami éjfélkor zárt. No-comment. Azért megittunk jó pár pofa eredeti pilsenit.

Hazafelé éjszakai járat, már fél órája megyünk és még mindig ugyanabban a kerületben vagyunk. Sebaj, lesz itt móka s kacagás. Felszállt három bulizni készülő csaj igen csak jó állapotban,

illetve az őket messziről kísérő, két, korántsem bizalomgerjesztő fiatalember. Egyik csávónak kb 10centi átmérőjű fülbevalók lógtak fejének minden elképzelhető porcikájáról (nem a külsőről ítélünk). Kérdezték a csajoktól, hogy hova mennek a hölgyek, de nem mindenkinek jöhet be ez a szöveg. Sorry. Két megálló után rájöttek, hogy nem is jó buszon ülnek, így otthagyták kicsiny társaságunkat. Sebaj jött helyettük két fiatal srác egy üveg valamivel a kezükben. Csajoknak kellett a pia és ezért bármire képesek lettek volna. Elkezdtek beszélgetni a srácokkal, hátha csurran valami. Harmadik kiabálásra sikerült megérteniük, hogy gin-tonic, amit isznak. Na jó, kaptak belőle ők is. Egy idősebb kéjsóvár fazonnak elkezdett csillogni a tekintete, amikor meglátta eme “belevaló csajokat”. Megkérdezte az egyik hölgytől, hogy milyen bugyi van rajta, mire az közölte, hogy: ”Fehér. Tundra, mert fázik a picsám” (nem volt közönséges) Közben fölszállt egy másik hölgy, aki nem sokkal később maga alá piszkított a buszon. A hölggyel jött egy férfiú is, aki azt próbálta megtudakolni a lányoktól, hogy a Nagyvárad tér felé vajon jó irányba megy-e. Az egyik csaj azt hitte, - mivel nem értette, hogy mit mond a pasi - biztosan angolul beszél. A pasi továbbra is magyarul kérdezte, hogy merre van a Nagyvárad-tér, mire a lány angolul mondta. Áj dont nó áj hev gát bát áj dont nó. Jeh áj dont nó. E bábeli zűrzavar egészen addig tartott, míg az úr meg nem unta és leszállt a magyar ipar e remekbeszabott járművéről. Közben a két srác is leszálláshoz készülődött. A lányok megkérdezték tőlük:

-Hova mentek bulizni?

-Vásárhelyi klubba. A műegyetemnek az egyik koleszába.

-Hú akkor ti nagyon okosak lehetek, mi a moulin rouge-ba megyünk.

-Á, a vörös szőnyeg – gondolta bevágódik francia nyelvtudásával, bárcsak inkább

malmozott volna tovább. – És kán-kánozni fogtok?

-Itt a meki itt kell leszállni.- kiabálta az egyik barátnő, mire gyorsan felálltak és távoztak. Az egyetlen probléma, hogy elég sok bohócos gyorsétterem van fővárosunkban, így fordulhatott elő, hogy a csajok pár kilométerrel hamarabb szálltak le, mint kellett volna.

Hazafelé sétálva hatalmas kiabálásra lettünk figyelmesek Dzsaánnival;

 

-Mi folyik itt Gyöngyösön!- kiáltottam fel. Semmi különös, mindennapos eset. Egy lány és két fiú egy műlábbal dobálóztak, szórakoztak. (Igazából járógép volt.)Azon tanakodtunk Janival, hogy vajon mi is így viselkedünk, amikor bebaszcsizunk (Györök utca szleng)? A végső konklúziót megosztom most mindenkivel: Nem, mi sokkal jobbak vagyunk, de a Csecse, na ő pont így viselkedik.