Mint a bevezető bejegyzésemben is írtam, azzal a szándékkal csatlakoztam e remek blog szerkesztőgárdájához, hogy hétről-hétre ajánljak egy könyvet vagy filmet a kedves Olvasóknak. Nem terveztem, hogy akár csak egy poszt erejéig is eltérjek e témakörtől, de tegnap olyan megdöbbentő híreket hallottam a rádióban (könnyen elképzelhető, hogy a nálam felkészültebb olvasók számára ez nem újdonság), amely feldühített, és nem mehetek el mellette szó nélkül. A blog -amennyiben jók az emlékeim- csak egyszer foglalkozott közügyekkel (a tatai gimnázium fenntartója körül kialakult mizéria), de lássuk be: annak is volt sikere, sőt.(Persze ez főként a professzionális percről-percre tudósításnak volt köszönhető). A Sáfrány utca lakóit a téma azonban csak közvetve érintette, ellentétben a mostanival. E hosszúra sikeredett bevezető után ideje a lényegre térnem.

Több más kerülethez hasonlóan, a 11.ben sem lehet ezentúl este 10 után alkoholt vásárolni, sőt a kocsmáknak,bároknak be is kell zárniuk. Naponta hallhattunk(és hallhatunk ma is) a hírekben az egész országot és minden iparágat érintő tömeges elbocsátásokról, melynek következtében a munkanélküliségi ráta az egekben jár. Gondolatmenetem fonalát egy pillanatra engedjük el.

Kenyeret és cirkuszt a népnek! Valljuk be: ez nem új keletű gondolat. A történelem azt igazolta, hogy ha már ezeket az alapvető dolgokat is megvonjuk a plebstől, akkor bizony baj lesz. Mégis, mit látunk most?

Vegyük föl most gondolatmenetem fonalát! A kenyeret már elvették! Hogy ki vagy kik? Ezen a ponton lehetne könnyen ingoványos talajra tévedni (de politizálni se kedvem, se erőm nincs, és különben sem férne e blog keretei közé), de nem fogok. Mondjuk azt nemes egyszerűséggel, hogy a Gazdaság, "aki nem fog megbocsátani nekünk". Most -úgy tűnik- a cirkuszt is elveszik. Az érintett kerületben található a Műegyetem összes, és az ELTE illetve a Corvinus néhány épülete. Ez több tízezer egyetemistát jelent. De ha más bontásban nézzük: több tízezer 18-30 év közötti fiatal él e nem kicsi területen. Az ő helyzetüket (szórakozási lehetőségüket) gyakorlatilag ellehetetlenítik. Nem ülhetek be egy kocsmába a haverommal egy sörre 10 után? Nem ünnepelhetem a születésnapomat a Café Zaccban, ami 2ig nyitva volt minden nap? Nem ugorhat le az ember néhány doboz sörért a Schönherz koliból a 30 méterre lévő (a koleszosok által csak Ukránnak hívott) éjjelnappaliba az éjszaka közepén, amikor kiderül, hogy az egész szinten nincs már egy korty sör sem? A válasz ezekre a kérdésekre: nem.

Mi a megoldás? Egy zsidó kisfiú egy hitelkeret nélküli American Express platinakártyával? Nem biztos.

Nincs ez így jól. Valami nincs rendjén.