K+F tollnokunk szervezésének köszönhetően Keke és én részesei lehettünk egy hosszú hétvégés kirándulásnak Eger városában.

 Indulás előtt tisztázódott már egy egyfős létszámhiány, aztán a Keleti pályaudvaron ismét rá kellett döbbennie Gyurinknak, még valaki hiányzik. Történt mindez még Péntek délelőtt. Így tehát maradtunk 4en, Keke, én, Nóri és Gyuri. Korró és Ági délután jött utánunk.

 Szerencsére a vonatunk már benn állt, így gyorsan felszálltunk, kezet mostunk Nóri antibakteriális víz nélküli fertőtlenítőjével, és belekezdtünk szendvicseink, valamint Gyuri medikitjének fogyasztásába, hogy az út gyorsabban teljen. Mielőtt még célba érkezünkkor leszálltunk volna, gyorsan "pózolj alvóval" fénykép, majd természetesen fel is ébresztettük az úriembert, hogy végállomás leszállás. Megérkeztünk Egerbe.

 Kekének köszönhetően, volt egy Eger térképünk, így célirányosan elindultunk szállásunk felé. Útközben természetesen, a nagy melegnek köszönhetően, muszáj volt minden kocsmában megpihennünk,  ekkor kezdetét vette a kocsmák értékelése, három szempont, fröccs-mosdó-klíma alapján, a térképen beikszelve. Miután rátaláltunk szállásunkra, gyorsan lepakoltunk és elindultunk a plázába ebédelni. Mire végeztünk Korró és Ági is megérkezett, és miután ők is megváltak pakkjaiktól kezdetét vette a Szépasszony völgyi túra.

 Én korábban még nem jártam itt, de be kell valljam, másra számítottam. Egy kis gyalogtúra után, kezdetben Disneyland-nek tűnő hely, végében kocsmák egymás szájában, melyeket egy zenekar jár körbe. Egy rövid gondolkozás után, leültünk egy szimpatikus helyre, majd miután megkóstoltuk a hely specialitását elindultunk körbe ugyanazt a tevékenységet folytatva, illetve elkezdtük rajzolgatni és írogatni a térkép hátoldalára. Természetesen minket is betalált a zenekar, hogy kérjünk tőlük egy számot, de miután Justin Timberlake legújabb slágeréhez ragaszkodtunk, úgy döntöttek békénhagynak minket.
 

Ahogy kezdett esteledni, úgy töltöttünk el egyre több időt a helyeken. Volt szerencsénk megismerkedni a város talán legnagyobb vagányával, Sanyival. Sanyi Izraelben kereste meg a millióit, majd hazajött élvezni az életet. Mindannyiunkkal felettébb őszinte volt, úgymond megmondta a frankót. Nem értette, hogy lehet Kekének ilyen hülye hangja, nekem pedig elárulta azt a titkot, hogy azért nincsen barátnőm, mert túl jófésült vagyok. Miközben Sanyi szavait szó szerint ettük, megcsípett egy darázs. Szervezetem nem szenvedett ekkor már hiányt, a hely specialitásaiból, amelyek ekkor már fájdalomcsillapítóként üzemeltek, mégis irdatlanul csípett a seb. Bármit megadtam volna ekkor a Fenistil gélért. Fájó szívvel, de otthagytuk Sanyiékat, és elindultunk a gyógyszertári ügyelet felé. Még magánál a csípésnél is jobban fájt, amikor lehúztak 2ezer forintra egy Fenistil gélért és egy kalciumos pezsgőtablettáért. Szerencsénkre a gyógyszertártól két sarokra volt egy McDonald's, így volt hol vigasztalódnom és még éhségünket is csillapíthattuk. A meki 4kor zárt, és mi úgy körülbelül 3:55kor kértük ki az ennivalónkat, így bíztunk benne, hogy azokat az ennivalókat, amiket záráskor kidobnának, megkaphatjuk. A feltételezésünk jogos volt, bár bevallom egy nagy krumplinál többre számítottam. Miután már teli volt a bendő, visszatértünk a szállásra és  miután megkaptuk az otthoni bulibeszámolókat ,Csecskótól, Döncitől és Hefftől, lefeküdtünk aludni.

 A második nap nehezen indult, sokáig kellett gyűjtenünk magunkban az erőt, hogy felkelhessünk. "Keke, no offense, de mostmár pihenj le egy kicsit, mert 9óta beszélsz és 11van", majd egy kiadós lustálkodás után, első utunk a pálzába vezetett, révén hogy éhesek voltunk, majd elindultunk várost nézni. Először megtekintettük világosban is a bazilit (másoknak bazilika), ezt követően pedig a vár következett. Szerencsénkre szemtanúi lehettünk egy őrségváltásnak, valamint egy hangulatkeltő táncbemutatónak is. Viszzafelé megvacsoráztunk, majd kikísértük Nórit a vasútállomásra. Miután Nóri elment ücsörögtünk egy kicsit a parkban, majd visszamentünk az általunk legjobb értékelést kiérdemlő kocsmába. Mikor bezárt elég kellemetlen helyzetbe kerültünk, mert igen nehéz volt nyitva lévő italbárt találni, de kisebb megszakításokkal sikerült megoldanunk ezt a problémát is. Az este természetesen újra a mekiben végződött.

 A hazaút két legnagyobb poénja a felvételi ponthatárokat nyilvánosságra hozó metro újságban talált táncművészet angol nyelven szak (ennél már csak a táncművészet a tánc nyelvén lenne durvább), valamint a füzesabonyi állomásnál Keke turistának beöltözött pózolása. Az IC vonattal roppant elégedett voltam, az asztal szélén lévő saját konnektor, valamint ugyancsak az asztal végén  lévő sörnyitó (hadd éljek itt Gyurink névjegyévé vált szavacskával) zseniális.