Pózolj! Bajai kiruccanásunk (melyet egyébként már egy éve terveztünk) e szlogen jegyében telt. Pózoltunk mindennel, amivel csak lehetett, valahogy nem untuk meg. A teljesség igénye nélkül megpróbálom összeszedni: pózoltunk tehát pénzzel, trónnal, szoborral, szemeteskonténerrel, kilátóval, építőkarossal, jobbik-irodával, biciklivel, részeggel, bográccsal, paprikával, busszal, bajaiakkal, almaszedőkkel és természetesen halászlével. Nagy vágyam lett volna, hogy kókadoktorral is pózolhassak, de nem volt vip jegyem, és a gyorokutca26.blog.hu press-cardja sem volt nálam, így kénytelen voltam lesifotós módjára lencsevégre kapni ezt a zseniális államférfit és csinos barátnőjét.

További képekért kattintson ide!

Csütörtökön érkeztünk meg Bajára, első utunk magától értetődő módon (kifárasztott minket a közel 4 órás út) egy közeli kocsmába (Zseton) vezetett. A nagy ijedtségre megittunk egy-egy italt, majd vendéglátónkhoz indultunk letenni a pakkjainkat. A kocsmában nagy meglepetésmere vörösborból készítették a fröccsöt, de a fantasy motívumokkal díszített fal és a bőrfotelek teljes mértékben kárpótoltak.
Egy rövid pihenő után ismét útra keltünk, és felkerestünk egy újabb vendéglátóipari-egységet. Ennek neve: Wiking Club. Zseniális. A helyről ki és bemenni csak a tulaj vagy valamelyik pultos közreműködésével lehet, kilincs ugyanis nincs az ajtón. Az italok mellé alapból jár a ropi vagy kuki, a kiszolgálás gyors és kedves, az árak barátiak, tehát nagyon hamar belopta magát a szívünkbe a hely. Kifelé menet megkérdeztem a pultoslányt, hogy mire véljem ezt a nagy biztonsági rendszert, mire ezt mondta: "A tulajnak három szabálya van: 1) 18 éven aluliak nem jöhetnek be 2) droggal illetve befolyása alatt állók nem jöhetnek be 3) a cigány nem ember, tehát nem vendég, tehát nem jöhet be". Ezen persze kicsit meglepődtünk, de az este nem állt meg, és továbbmentünk egy újabb kocsmába. (A gyorokutca26.blog.hu teljes szerkesztősége elhatárolódik az efféle nézetektől!)
Megpihentünk egy pizzériában, majd a Kan-csóka kocsma szolgáltatásait vettük igénybe. Rendes hely ez is jó választékkal és kellemes árakkal. A söntés mellett sikerült elbeszélgetnem Harmat Istvánnal, aki állítása szerint magyar bokszbajnok volt, és Tatán edzett Papp László irányítása alatt.
Ezek után a főtér felé vettük az irányt, ahol a színpadon éppen néptánc bemutató volt. Itt megtalált minket egy ügyész, aki állítása szerint bármikor kihoz bármilyen bíróságról. Hízelgő ajánlatát megköszöntük, majd lassacskán hazafele vettük az irányt.

Pénteken dél körül csatlakozott hozzánk a blog kiváló fotósa (Bedő Zoli). Míg vártunk rá, időnket a már bevált Zsetonban töltöttük. Miután összeállt a csapat (és a nagy ijedtségre megittunk néhány italt) sétára indultunk. Megkerestük a kilátót, ami sajnos egészen alacsony, nagy kilátás nem tárult szemeink elé. Persze nem feledkeztem meg a már védjegyemmé vált integetésről. Vendéglátónknál elköltött esteli után megcéloztuk a Bikini koncertet. Útközben találkoztunk három szimpatikus lánnyal, akik a járda szélén mozdulatlanul álltak egy papírt szorongatva. A papíron ez a falirat szerepelt: Pepe Színház 2009. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy repertoárjuk igen széles, és majd lesz előadásuk valamelyik bajai utcán. Kár, hogy ezt már nem láthatjuk.
A térre érkezve kerestünk egy jó helyet, és vártuk a koncert kezdetét. Volt néhány fiatal, akiken látszott,hogy nem akkor kezdtek inni, bennem pedig ellenállhatatlan vágy ébredt, hogy részeggel pózoljak, megkértem hát a legrészegebbet, hogy csináljunk egy közös képet. Hosszas magyarázás és győzködés után ráállt a dologra, ekkor azonban odalépett egy másik srác a társaságából, és felém bökve rákiáltott: "Vigyázz, buzi!" Na, ez kihozott a sodromból, és faképnél hagytam őket, de Mésziék csak ekkor kezdtek igazán cimbizni velük, rengeteg vidám kép készült. Kocsmáztunk még egy lehelletnyit a Wikingben, majd hazasétáltunk.

A hangulat kétség kívül szombaton hágott a tetőfokára. 11 után nem sokkal jóféle háziborral kezdtük oltani az egyébként olthatatlan szomjunkat. Délután már egy ampullányi pirosdzsoni is előkerült, és mire a Mave különítménye megérkezett, már jó hangulatban voltunk. A sok ismeretlen arc persze mindenkit megrémített, így kénytelenek voltunk házi vegyessel nyugtatni idegeinket. A főtérre 6 órára érkeztünk meg, éppen tűzgyújtásra. A több ezer bogrács alatt szinte egyszerre gyújtották meg a meglehetősen vizes fát, a hatalmas füsttől mindenki könnyezett, ami kifejezetten rémisztő volt, és nyugtató után kellett néznünk. Ekkor ittam életemben elször jégbort. Fenomenális!
A vacsoránk rendkíül jól sikerült. Isteni volt a halászlé, és ez tőlem nagy szó, ugyanis e hétvégéig nem ettem halat semilyen formában. E pár nap alatt azonban megszerettem, már csak ezért is érdemes volt elmenni. A borozgatás aláfestő zenéjét a váradi romák szolgáltatták, így megadatott, hogy élőben halljam az Umbala-umbát! Az elfogyasztott jelentősebb mennyiségű bor ellenére a hangulat már-már laposodni kezdett, amit nem hagyhattam annyiban és hamarosan azt vettem észre, hogy a sörpadon táncolok. A népes társaság gyorsan rákapott a tatai mulatás ízére, és egészen hajnalig le se nagyon szálltunk a padokról. A társaság nagy része 3 körül -eléggé rutintalan módon- elfáradt és hazaindult, mindössze hárman maradtunk. Ekkor ismerkedtünk meg egy szimpatikus fiatal párral, akik az Efott-ra érkeztek. A srác hajába bele volt vágva egy EFOTT felirat, és állítása szerint aznap elköltötte az egész hétre hozott pénzét. Tekintettel arra, hogy ez volt számukra a -4. nap, ez elég bátor dolog. De, mint tudjuk: "Csak szabadon!" Velük iszogattunk, majd észrevettük, hogy már világos van. A házba érve minden alvóval pózoltunk, volt egy-két priceless látvány...

Mindössze 4 óra alvás után megkóstoltuk ismét a halászlevet, majd levezetés gyanánt beneveztem még egy üveg borra, összepakoltunk, elköszöntünk és elhagytuk ezt a felejthetetlen várost és a remek társaságot.