Néhány éve történt, hogy a metrón a mellettem ülő lányhoz odalépett egy fiatalember és vidáman üdvözölte. Szemlátomást régi cimborák voltak, majd néhány ilyenkor szokásos kérdés után a srác a lány kezében lévő könyv felé bökve megkérdezte, hogy mit olvas. Ő válasz helyett a könyv borítóját mutatta a fiúnak. Lopva én is odapillantottam, ez állt rajta: Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége. Hmm... Figyelemfelkeltő cím, annyi szent. Miközben a leszálláshoz készülődtek, a fiú megjegyezte, hogy ő már olvasta, és szerinte arra nagyszerű, hogy elsőéves bölcsészcsajoknál bevágódjon, amúgy semmi extra. A lány tiltakozni kezdett, de a szerelvény megállt, ők leszálltak, így további ismeret nélkül maradtam. A könyvet megjegyeztem, de csak most kerítettem rá sort, és azt kell mondanom, hogy rég tetszett már ennyire regény.

A történet nagy része Prágában játszódik a 60-as, 70-es években (arrafelé sem voltak ezek könnyű idők ugyebár...), a férfi főszereplő egy sikeres sebész, Tomas. Hősünk nagy nőcsábász, saját bevallása szerint 2-300 nővel volt dolga életében. (néhány szerelemi kalandját részletesen megismerjük.) Tereza, a női főszereplő, egy vidéki lány, aki Tomasban véli felfedezni élete szerelmét, ezért a fővárosba költözik. Vajon hogyan egyeztethető össze kettejük életvitele, gondolkodása, mentalitása?
A könyv ellentétek egész sorát vonultatja fel, melyekből álljon itt néhány a teljesség igénye nélkül: könnyű/nehéz, férfi/nő, idős/fiatal, haza/külföld, szép/csúnya, falu/város. Ezen ellentétpárokat jól körbejárja, és megmutatja őket mindkét szemszögből,(Például az egyik fejezetben leír egy eseménysort a férfi szempontjából, majd a következőben ugyanazt a nőéből.) így akármelyik oldallal is szimpatizálunk, a másikban rejlő igazságot is megismerjük, megértjük.
A karakterek zseniálisak. Nem csak Terezára és Tomasra gondolok, hanem a mellékszereplőkre is. Annyira emberiek, valósághűek, hogy szinte megelevenednek az ember szeme előtt minden jó és rossz tulajdonságukkal együtt.
Feltétlenül meg kell még említenem, hogy ez egy nagyon könnyen és gyorsan olvasható regény. Barátságos nyelvezete van, rövid, tömör, frappáns mondatokkal, itt-ott nagy kedvencemre, Kurt Vonnegutra emlékeztet.
Ez az a könyv, amit mindenkinek fenntartások nélkül tudok ajánlani. Bátran álljatok neki, nagyon jó!