The reader (A felolvasó)

A filmre egy kedves barátommal (Ágival), és egy pinyuri bűntudattal (Vajh' nem fogja-e a következő napi zh eredményét kedvezőtlenül befolyásolni a mozizgatás? Mint másnap kiderült: de.) ültem be. A film előzetesét hónapokkal előtte láttam, alig derengett, hogy miről is szól.
A címben a Belga együttest idéztem, nem véletlenül. Készülj fel rá, hogy ez nem könnyű film. Nyomott leszel. Nagyon.
Miért érdemes mégis megnézni? Egyrészt mert hiteles bepillantást enged a korabeli német valóság bizonyos szegleteibe (diákélet (előadóban cigizni cool), háborús bűnösök elítélése). Másrészt érdekes, hogy a két főszereplő életében mennyi kis apróság van (kapásból fel tudnék sorolni 4-et, 5-öt), ami az egész életükre kihat, és hogy a nő mennyire bután ragaszkodik a titkához (erre van utalás a plakáton is). Harmadrészt érdekes a szerelmi szál is. A főhösők fizikai kapcsolata néhány hétig tart csupán, mégis olyan mély érzelmek alakulnak ki köztük, melyek mindkettejük életét örökérvényűen meghatározza. Szándékosan nem megyek bele jobban, innentől kezdve már olyan részleteket kellene felfednem, melyek ismeretében már nem ütne akkorát a film.
Ági olvasta a regényt, mely alapján a film készült, és szerinte nagyon jól sikerült, sőt, jobb, mint a könyv. Ami ugyebár ritkaság.

A filmben többször is felolvasnak egy mondatot, mely a következőképp hangzik: "Beszélték, hogy a parton új fürdővendég bukkant fel: egy hölgy, a kiskutyájával."


Csehov: A kutyás hölgy

A fent idézett mondat e mű kezdősora.
A film másnapján ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy elolvassam. (Ismét elfogott valamiféle enyhe bűntudat, hogy vajh' nem fogja-e az esti zh eredményét kedvezőtlenül befolyásolni, hogy az OMIKK katalógusát böngészgetem olvasnivaló után kutakodva? Mint pár órára rá kiderült: de.) A műegyetemi könyvtárban nem számíthat valami népszerű könyvnek, hiszen vagy 10 percig keresték a raktárban, és még vonalkód sem volt benne, ami arról árulkodik, hogy bizony az utóbbi jónéhány évben nem sokszor kölcsönözték ki (sehányszor).
Éjjel álltam neki, és hullafáradtan, jojózó szemmel sem tartott egy óránál tovább elolvasni. Amikor befejeztem, nem tudtam, mit gondoljak. Alapvetően két házas ember találkozásáról, a köztük kialakuló szerelemről, és a további életükről szól, frusztrálóan tömören. Simán ki lehetett volna fejteni a sztorit 3-400 oldalba, persze elképzelhető, hogy akkor már nem lenne benne semmi különleges.
Nekem tehát nem jött át a rövidsége miatt. Azonban éppen a kurtasága miatt mindenkinek ajánlom.

A következő alkalommal (valamikor a következő héten) motorozni indulunk. Esetleg egy alkoholtúrára. Még eldöntöm.