Sziasztok kedves blog olvasók!

    Szeretnék nektek elsősorban bemutatkozni,a nevem Guszti, amit szeretett gazdámtól Csecskótól kaptam. Szeptember óta én is a Sáfrányutca 50. lakója vagyok. De, hogy ki is vagyok valójában, mivel töltöm a mindennapjaimat és, hogy hogyan éltem meg az eddigi másfél hónapot itt fenn Budapesten,erről akarok nektek mesélni!

    2008. május 14.-én szerdán láttam meg a napvilágot Tatabányán 8-ad magammal. Én egy vadászgörény vagyok(Mustela putorius furo), a vad európai közönséges görény, illetve a mezei, vagy molnárgörény rokona. Körübelül 2500 éve háziasítottak minket, többnyire patkányra, üregi nyúlra, egérre vadásznak velünk, de ma már egyre többen csak, mint hobbi állatot tartanak. A közhiedelemmel ellentétben, mi görények nem rágcsálók, hanem ragadozók vagyunk, a mennyétfélék családjába tartozunk. Apukámat Herculesnek, anyukámat Hérának hívják. Születésem után egy hónapig vakon éltem testvéreimmel egy nagyobb dobozban és csak aludtunk és ettünk, aludtunk és ettünk. Életem második hónapjában már egyre elevenebb lettem, nyúztuk egymást fivéreimmel és játszottunk és egyre többet ettünk és aludtunk:). Egy verőfényes napsütötte júliusi napon, viszont egyszer csak alvás k

özben megzavart minket egy ismeretlen simabőrű aki elég sokat vacilált, hogy melyikünket is válassza házikedvencnek, mivel én ki akartam tőrni ebből a zsúfolt dobozkából és világot látni, ezért gyorsan reagálva legyűrtem tesóimat és én ágaskodtam a legmagasabbra, hogy engem vigyen el. Nagy örömömre engem választott és egyből megkedveltük egymást.

  Szeptemberben felkerültem Budapestre a Sáfrány utca 50. 10/108-as lakásba a gazdim szobájába. Az albérletben vegyes fogadtatás várt. Mindegyik srác elösszőr a szagommal csesztetett, pedig szerintem csak egyszerű és minimális állatszagom van. Hetek múltával azonban sikerült belopnom magamat a szívükbe. A Bence nevezetű főemlőssel haverkodtam össze a leghamarabb, az ő szobájában néha előszeretettel futkároszok. HHHMMM ez a Keke neve

zetű fejszámolóművész volt eleinte a legellenszenvesebb, de már vele is kezdek zöldágra vergődni. Azt van az a szemüveges sztárfocista Dzsánni, hát róla sokmindent nemtudok mondani, mindössze annyit, hogy ő nem csesztetett már a kezdetekben sem, és az utcán, mikor Csecskó sétáltat, akkor mindig köszön nekem.

  Napjaim során nemsokmindent csinálok. Néha hajnali 5 körül felkelek és rázom a 3 szintes ketrecemet, hogy kaját kérek, ennek persze nem mindig örül a gazdim,d e elérem azt amit akarok. Aztán, amikor jól bereggeliztem, akkor bedobom a jó hosszú szunyát és ez egészen tart délutánig, míg meg nem jön mostoha apám. Ő elösszőr kitakarítja a ketrecemet, amiért nemcsak én, hanem a többi lakó is hálás. Utána meg rámrakja a hámot, amit néha nehéz felrakni rám, mert sokat kapálozdok. Itt a környéken minden nap minimum 1 órát sétálgatunk és futkározunk. A szembe jövő e

mberek mindegyike megbámúl engem és a hátam mögött dicsérnek, hogy mennyire aranyos és szép vagyok, ekkor  dagad a szügyem a büszkeségtől. Bár azt ki nem állhatom, ha az utcán lekiskutyáznak, meg macskáznak. Amikor észreveszek egy nagytermetű kutyát és látom, hogy elindul felém, akkor rohanok egyből Csecskóhoz, hogy védjen meg. Séta után megeszem a táp adagomat, majd hintázok a függőágyamban, azt szép lassan elkezdek szuszukálni. Este kijövök még a ketrecemből és jókat játszunk, szeretem tépni a sipoló műanyag egeremet, majd a fiúk cipőit szaglászni és elvinni erre-a

rra. Más háziállattal ellentétben én nem ugatok és nem nyávogok, mindössze játékból kicsit harapdálom a gazdim lábujját:) !! Mellékelek magamról egy fiatalkori képet, amin még csak 2 hónapos vagyok,de hamarosan csináltatok magamról egy portfoliót és talán még a myvipen is megtalálható leszek;)

  Hamarosan majd újra jelentkezem, addig is legyetek jók és szeressétek házi kedvenceiteket!!!

                                                                                                      By:Guszti