Új rovat indult a Györök utcában bolondgalamb - bolond lyukbó' bolond szél fú' címmel. Ajánlom mindenkinek figyelmébe e jeles fiatalembert, aki mostantól történeteivel szórakoztatja a nagy érdeműt. Amit Dukiról érdemes tudni: sokan összetévesztik egy másik hasonlóan nagy formátumú személyiséggel, egy igazi Szupersztárral, Jézus Krisztussal. A különbség köztük mindössze annyi, hogy Dukinak mindezidáig még nem sikerült a vizet borrá változtatnia. Nem is dicsérem tovább hisz úgyis megteszi ezt ő maga. 
/Keke - főszerkesztő, elnök-vezérigazgató, főtitkár, portás-raktáros és főrészvényesII./

Két hete család után mentem ki Ausztriába. Szokásosan M1-M7-en kezdtem Sasadi úton az ÖMV-nél. Az első arc elvitt Fehérvárig, aztán mivel nem találtam addig újat, miután beugrott valahova tovább csaknem Veszprémig. Következő átvitt városon. Utána jött igazából a fickó, akiről érdemes mesélni. Ő is stoppolt régen. Jöttek a sztorik. Először persze, hogy felveszi mindig a stopposokat. Nyilván, ő is így kezdte. Aztán 2 sztori, amikor kitette őket korábban. Első. Sötét van, erdei szakasz valamelyik úton. Fiú meg lány stoppol. Felveszi őket, minden. Nem voltak beszédesek. Egyszer csak néz hátra. "Látom ám, hogy a lány elkezdett furulyázni. Na akkor megálltam és mondtam, hogy gyerekek, az erdőben lehet folytatni, de nem az én kocsimban." Elképzeltem a helyzetet. Elég kemény lehetett. Utána másik. Srác Balatonnál. Nyár. Szokásos. "Lehúztam az ablakokat, de olyan büdös lába volt, hogy nem lehetett megmaradni. Ki is tettem, ha már itt van a Balatonnál legalább néha beleáztathatná." Aztán jött a sztorik másik fele. Amikor még ő stoppolt. Erdélyben megszívatta egy kamionos őket felültette a platóra, ahol előzőleg meszet szállított. Jött az eső, ők meg csak fehéredtek és fehéredtek, de legalább a következő sofőreik jól szórakoztak és cserébe a kamionos is ingyen vitte őket, szemben a román kifizetem a busz árának felét szokással. Szófiában úgy jártak, mint mi Barcelonában, csak még drasztikusabb módon. (Amúgyis látszik a rendszerváltás, mindketten rengeteg külföldi országban stoppoltunk, de nem volt egy közös se. Mi már nem merünk elstoppolni Bukarestig, vagy legalábbis még nem szedtük össze a bátorságunk keleti túrához...) Három napig álltak ki reggelenként az út szélére, majd tértek este ugyanott nyugovóra. Aztán végül egy holland turista szánta meg őket. Örömükben jól becsapták az ajtót mikor beszálltak. Az meg csak rosszallóan nézett a magyarokra és mondta: "Nyet Volga!" A kedvencem meg, mikor valahol itthon utaztak és mondták a sofőrnek. "Itt kiborulhatott egy üveg pálinka, mert iszonyatosan alkohol szag van." Erre a sofőr vigyorogva hátrafordul, megdörzsöli a hasát és azt mondja: "Ne aggódjatok fiúk, jó helyen van az már, benn a bélben..." Szóval ilyesmik. Következő érdekes arc Gyuszi (azt hiszem így hívták, bár a névmemóriám iszonyatos) volt. Felvett a határ előtt 10-20 km-rel. És Olaszországba ment. Pizzát sütni. Nekem ez kicsit fura volt. Mondtam is, hogy nem gondoltam, hogy a híres olasz pizzát magyarok sütik. Mondta, hogy nem csak magyarok. Vannak szlovákok is... Amúgy meg teljesen jó volt, mert elvitt Klagenfurtig. Ráadásul próbálgatta mit bír az új kocsija és nem igen adta 150 alá a sebességet. A vége asszem 170 volt. Kis motor, használt autó, de azért elég jól haladtunk. Kint voltunk. Voltak nagy hegyek. Jó levegő. Sőr. És a Mura, ami baromi jó. Hazafele már család.
Előző hétvégén meg lent voltam Zánkán. Hazafele találkoztam az egyik legpörgősebb eddigi sofőrömmel. Fiatal hölgy, sok energiával típus, Ausztriában is kettő ilyen volt. Iszonyú jó fej volt, vett nekünk csokit a benzinkútnál. Látszik, hogy kint élt Németországban, itthoni sofőrök ilyet nem szoktak. Amúgy meg a horoszkóptól a németek szokásaiig mindenféléről beszéltünk. A Fehérvár-Budapest sofőr meg igazán kemény arc volt. Hobbija, hogy hisz valami szerben, amivel többszáz évig lehet élni. Nem mondom meg a nevét, hátha igaz és lecsapnátok a kezemről. Azonkívül meg bejárta egész Keletet. Kínáról mesélt. WC-s sztori. Sok tea. Na most már aztán kell egy WC, itt Hongkong külvárosában. Felirat megvan, WC meg kínai írásjelek. Lépcső. Nagy vasajtó. Egy hatalmas gomb rajta, kilincs helyett. Benyomja. Félig hozzáragad a keze. Nem mosták már pár éve. Tornaterem nagyságú helység. Angol WC-k sorakoznak, mint nálunk piszoárok. Köztük elválasztó fal vállmagasságig. Kínaiaknak. Neki könyökig. Végre pisilés. Kezdődnek a problémák. A bent levő rengeteg kínai már a bejutástól követi. Most elkezdik a kezét simogatni. Meg nézegetni mije van. Merthogy kínaiak nem szőrösek egyáltalán. Ő meg hatalmas és szőrös. Kicsit furán érezte magát, hogy 20 kínai állja körül és húzogatják kezén a szőrt és izgatottan beszélgetnek. Úgyhogy igyekezett lerázni őket kifele. Igen ám, csakhogy az ajtóról kiderül, hogy csak befele nyílik, ezen az oldalán nincs fogógomb. Vissza a rajongók közé, át a terem túlsó oldalán levő kijárathoz. Közben szőrhúzgotás, méregetés. Mint a többi sztori ez se tudom mennyire jött át így írásban, (félek is emiatt ezen beszámolók sikere miatt) de halálra nevettük magunkat, ahogy elmesélte, mi meg elképzeltük. Szóval Kínában óvatosan a WC-vel gyerekek!
Meg most is volt egy vidám sofőröm. 30-40 körüli volt. Mondta, hogy ne aggódjak, ha cikkcakkban megyünk, de csak most csinálta meg jogosítványát... Amúgy jó fej volt. Csak nem értette, hogy miért dudálnak rá, mikor megállt kereszteződés közepén. Ja, az index.


Hát ez meg ki? Dukán András Ferenc vagyok, de úgy hívtok ahogy akartok. Hallgatok én mindenrem, ezért is nem írtam ide becenevet, mert megszámlálhatatlanul sok van. Aki figyelmes olvasója eme blognak, az talán észrevette, hogy a szerzőknél megjelent a nevem egy ideje. Csak eddig még nem volt írós hangulatom. Mert ide csak jót akarok írni, most izgulok is rendesen, hogy milyen fogadtatásban lesz részem. Tessék kommentezni, értékelni. A nevem mellett szereplő kis kérdőjelet ajánlom kattintásra, az bizony a honlapom, mostanság kicsit elhanyagolt. Na, megvolt a reklám is, menjünk tovább.
Keke tett nekem ajánlatot. Most épp ezen blog társszerzésére gondolok, semmi egyébre. Olyanokat mondott, hogy itt ő a főszerkesztő és írhatnék ide én is. Főleg utazás témában, merthogy elég sokat utazok. És szerinte elbírna az oldal egy ilyen stoppos-hippunk arcot. Én meg örömmel vállaltam. Ma vettem rá magam az írásra. Hátha másnaposan lehet a legjobban blogot írni. Vonattal utaztam Szegedre, egy éve körülbelül. Ez nálam elég ritka, úgyhogy élményszámba megy, a stoppnál azért nem jobb. 2 egyetemista beszélgetett. Szokásosan menőztek egymásnak, mint ahogy ez általában szokás, ahogy én is csinálom most nektek (amúgy ez a másnaposság elég jó, mert az van benne, hogy jaj, milyen jófej partyarc vagyok, és mégse így mondtam ki). Az egyik mondta, hogy megbukott a vizsgáján. Látszik, hogy mennyire jól működik az elmélete, hogy mindig másnaposan kell vizsgázni, mert most kivételesen nem tette és meg is lett az eredménye.
Még írok pár szót magamról, a többit aztán majd megadja a google a tudásvágytól szenvedőknek. Még november tájékán végiggondoltam, hogy mire vagyok büszke eddigi életemben. 5 dolgot találtam, azóta nem bővítettem, szóval lehet, ha nagyon komolyan elgondolkodnék nem ez lenne az 5 leglényegesebb mozzanat, de jól reprezentálja életem. Asszem. De szép mondat volt. Akkor időrendben:
1. Eltörtem egy kezet a fejemmel. (Jól hangzik, igazából a büszkeségem tárgya csak a kemény fejem. Igazából ez úgy volt hogy srác fejbevágott, aztán hazament és másnap gipszes kézzel jött iskolába. Már vagy 4 éve volt.)
2. Filozófia OKTV döntő. (Itt is lehetne írni a pontos igazságról, de az OKTV az OKTV, a döntő meg igaz. Úgyhogy maradjon inkább ennyi.)
3. Hazastoppoltam harmadmagammal Zaragozából Budapestre (2500 km), anélkül, hogy különváltunk volna. 36 óra.
4. Gólyatáborban megnyertem a Mr. Matematics címet. (Aminek semmi köze nincs a matematikai tudáshoz, de cserébe a szépséghez se. Igazából azért van a többi közt, mert szeretem az ELTE matekos népséget. Kekével is a gólyatáborra nyúlik vissza ismeretségünk.)
5. Megittam félliter bort, kevesebb, mint 4 mp alatt. (A fogadás az fogadás. Muszáj volt. Különben sétálhattam volna meztelenül a pultig meg vissza.)
Na ezekből megpróbálhattok rekonstruálni. Az oldalon rólam megtalálható fényképet ne vegyétek igénybe e művelethez, mert nem hasonlítok tavaly nyári magamra külsőleg túlságosan.
Azt hiszem ennyit akartam. Ja meg a legfontosabb. Nem használok smile-kat blogban, mint talán észrevettétek. Ha valami nagyon nagyképűen vagy furán hangzik, akkor az vicc vagy irónia, ami nem ritka nálam. Mert nagyon vicces legény vagyok...
Nem szeretek hosszú történeteket írni. Ennek ellenére lehet, hogy néha elveszek a részletekbe. Igyekszem inkább csak a szerintem vicces vagy számomra érdekes dolgokat leírni. Buzdítok mindenkit utazásra, főleg stoppolásra. Majd biztos írok is ilyen velős tanácsokat nektek, hátha kedvet kap valaki.
Minden szépet és jót meg a legjobbakat!