Június 18.-án hivatalosan is kiköltöztünk a Györök utca 26-ból, így aznap este már Lehel és barátai borzolták Editke idegeit (nemkevés sikerrel). Drága Editkéhez fűződik még az is hogy egy kis ajándékkal várta Lehelt tatabányai lakhelyén. Mi más is lehetett ez, mint egy ajánlott levél, amelyben Edit hosszan ecseteli, hogy Lehel mégis hogyan képzeli hogy az ő kárára termel magának profitot, abból hogy kiadja nekünk a lakását. Kár hogy eddig nem tudtam hogy a felső szomszédunk ennyire jártas a közgazdaságtanban, igényt tartottam volna egy-két pluszórára. Nem gondoltuk volna hogy a BL döntő végignézésével és izgulásával ekkora bonyodalmakat okozunk drága Editnek és Lehelék postaládájának. A blog URL  címe a jövőben nem fog változni, csak a designban tervezünk egykét újítást. 

Június 26.-án hivatalosan is belaktuk új albérletünket, a Sáfrány utca 50-et. Köszönet drága barátnőmnek Anitának, Rolinak és Bogyónak, nagyon sokat segítettek. Még mindig nem tudom elhinni hogy szerencsétlen három ajtós Ford Focusomba hogyan sikerült belepréselnem vadonatúj kinyitható ágyamat. A többi bútor és egyéb holmijaink átvitelével már nem volt probléma, azokat már a tulajok beleegyezésével a költözés elött átvihettük.  Így bútoraim összeszerelése, és egy kis pakolás után bele is kezdtünk a vacsora elkészítésébe. A kezdeti bonyodalmak ellenére, nagy sikere volt a Bogyó és Roli által készített pizzának. Miután elfogyasztottuk, megnéztük az aznap esti Eb elődöntőt. A meccs után jobbnak láttuk lefeküdni, mert mindenki hulla fáradt volt, nekem pedig másnap  reggel 8kor az ELMŰ-be volt jelenésem Lehellel.

Tartottam magam a Lehellel megbeszéltekhez, nem rugtam be és nem voltam fenn sokáig, így problémák nélkül felkeltem és időbe felszálltam a buszra. A Tétényi úti megállónál kénytelen voltam leszállni, Lehel késésben volt egy kicsit, ez már kicsit gyanús volt, de sebaj, leszálltam és megvártam. Mikor Lehel megjött mozgáskordinációja annyira rendben volt, hogy minden kételyt eloszlatott bennem. Mikor odaért többször ismételni kezdte egymás után a " Huuuu b.zdmeg" szavakat. Ebből már sikerült következtetnem a tegnapi buli milyenségére. Hamar fel is szálltunk a buszra, majd 4 megálló után Lehel a fülembe súgta hogy Jani rosszul vagyok lécci szálljunk le. Mondom oké amúgy is leszállnánk mert a Ferenciek tere jön. Lehet pár perc erejéig betámasztotta a muskátlikat majd tovább álltunk a metró felé. Az utolsó elötti megállóig mentünk, így kicsit pihenhettünk, de szerencsére egyikünk sem aludt el. Miután leszálltunk Lehel kijelentette hogy mindjárt hányni fog, mondom aha. Aztán kiderült hogy tényleg. Az aluljáróban több ember szeme elött gyalogolás közben megindultak a gyomrából nem oda való dolgok. Szerencsére nekem nem szúrt szemet az a csúf hölgy aki Lehelből ezt a reakciót váltotta ki. Miután felértünk az aluljáróból Lehelt egy faház mögé tereltem hogy könnyítsen magán. Következő célunk az Euro Park volt. Természetesen az ELMŰ számítógépes rendszerének ma kellett összeomlania, csodálkoztam volna ha 5 perc alatt sikerül elintézni valamit. Majd nemkevés várakozás után egy hölgy kiszámolta nekünk hogy 120 ezer forinttal tartozunk.....  Azóta nem kapok szikrát. Asszem lesz még egykét körünk az ELMŰben.