Csürtök 13. közel sem egy átlagos nap, főleg a Györök utca 26 lakói számára, hiszen ilyenkor van a hivatalos Backstreetboys nap, és Keke jóvoltából egy ELTE-s nedves esten is jelenésünk volt. Nagyon vártuk már ezt a napot, meg is adtuk a módját. Csecsével szerdán nem gyengén kigyúrtuk magunkat, addig Keke a tánctudását csiholta, majd mikor hazaértem belekezdtem a Backstreetboys számok válogatásába mivelhogy engem ért az a megtiszteltetés hogy csütörtök este DJ lehessek. Egy dolog szomorított el, hogy csütörtök 6tól mikro ZH, de valamilyen szinten, már vártam is, hogy túllehessek rajta. Majd bekövetkezett a várva várt nap. Minden sinen volt. Mindenki felkelt reggel, nem kicsit izgatottan végigülte az órákat, köztük én is, majd következett a botrányairól híres közgáz óra. Természetesen ZH révén telt ház volt, így a zajszint is kicsit magasabban volt a megszokottnál, majd megjöttek a tanárnők és belekezdtek mondókájukba. Kitalálták, hogy a 4 csoportos zárthelyiírást úgy oldják meg ,hogy a félkör alakú előadóban az első sorokba adnak feladatlapokat és mindenki hátraadja. Külön felhívták a figyelmünket, hogy legyünk csendben különben nem lesz ZH, csak a 13. héten lesz egy a féléves anyagból. A feladatsorok osztása elég komoly feladatnak tűnt és kommunikációt igyényelt, hiszen egy félkör alakú előadóban, ahol egyre hosszabbak a sorok, hogyan gondolják, hogyha az első embereknek adnak feladatlapokat és hátraadják ,akkor mindenkinek jut? Ravasz egyetemisták révén megpróbáltuk teljesíteni ezt a feladatot, majd egyszercsak a tanárnő felkiáltott, hogy mehetünk haza, nem lesz ZH, majd a 13. héten. Ezen szavakat követően elszabadult a pokol, kb. 300 ember kezdte el az elöttünk megjelent tanárnők édesanyukáinak szídását. Én nem érzem magunkat hibásnak, hiszen a ZH írást megkövetelő körülmények megteremtése a tanárok feladata lenne, és nem értem, hogyha nekik ehhez nincs elég sütnivalójuk és az irányítás kicsúszott a kezükből, másnéven csődöt mondanak, akkor miért velünk kell kiszúrni. Ezt nekik is próbáltuk elmagyarázni, dehát mi voltunk a hibásak, hogy nem maradtunk csenben, mást nem is tudtak mondani. Egy 20-30 perces hőbölgés után elindultam hazafele, hogy belekezdhessek a jó öreg Backstreetboys számok lejátszásába. Mikor hazaértem, a többiek azzal a jó hírrel vártak, hogy Óvári Zita dívánk személyében ma este vendégünk lesz. Bele is kezdtünk egyből egy gyors rendrakásba, majd Csecséval felvettük vadító napszemüvegeinket és elindult a non-stop Backstreetboys. Olyan 10 óra tájékán Zita is megérkezett, kiről tudni illik, hogy van egy ilyen jó szokása, hogy imád fényképezni. Ezután vakuvillogás következett és fél 11 óra tájában elindultunk. A buszon és a metrón megint jobbnál jobb képek születtek. Természetesen Csecsével nem voltunk hajlandóak vadító szemcsijeinktől megszabadulni, így tizenegy-éjfél tájt tök sötétben napszemüvegben utaztunk keresztül Budapesten. Az uszibuli meglepően jól kezdődött, Keke bemutatott minket nagyon sok kedves eltésnek, és mi is a toppon voltunk. Úgy egy órás pörgés után belekezdtem a jakuzzi támasztásába, és elkezdtem figyelni a körülöttem zajló eseményeket. Elöször egy vakmeró srác  furcsa módón, bikinije kioldásával próbálta meghódítani Szandrát, Bence barátnőjét. Ezt látva rögvest befeszítettünk és csúnyán nézve úgy befenyítettük a srácot, hogy elnézéseket kérve sírva rohant el. Majd ezt követően újra a medence szélét támasztva arra lettem figyelmes hogy egy hullahopp karikás úriember megpróbálja felszedni a mi Zitánkat. Sejtettük, hogy a srác nem fogja a tetszését elnyerni, dehát a karika ottvolt és Zita csak hosszú küzdelem után tudott elszabadulni a szívtipró Romeótól. A srác nem hagyta ennyiben természetesen, hosszan ecsetelte Szandrának hogy neki a Zita mennyire bejön, habár a vezetéknevét nem tudta a legpontosabban, és hogy ha kell megveri a mi szeretett Kekénket (megakart verni??? miről maradtam le - a szerk.), csak hogy Zita egyedül az övé lehessen. Ezeket a szavakat hallva, belekezdtem újra izmaim feszítésébe, és felkészülni a harcra, de erre már a srác nagy szerencséjére nem került sor. Lassan megérkezett a buszunk és elindultunk hazafele. A busz Csecsét megrémisztve a semmi közepén, kis híján az autópályán tett le minket, ahonnan egy 20 perces frissítő séta után haza is értünk. Otton az ágyból a többiek Kekével az élen olyan magasröptű beszélgetésbe kezdtek, hogy én már azt nem tudtam elviselni, és belekezdtem a hűtő teljes tartalmának felemésztésébe. Később némi paplan problémákkal Csecse is csatlakozott hozzám, és miután kiürült a hűtő, Kekééket csendre intve nyugovóra hajtottuk fejünket.