A Bencének és Matyi Gábornak rendezett meglepetés szülinapi buli után, a sítábor hevében izgulva, és már bepakolva meglepődve olvasom az e-mailt, melyben gyanútlanul szemlélem hogy a szállásunk egyik pillanatról a másikra megváltozott az utazás elött egy nappal. Nem nagyon foglalkoztam a dologgal hiszen az e-mail leszögezte hogy semmilyen hátrányunk nem származhat a dologból, hiszen az utazási irodáknak legalább ugyanolyan vagy jobb szállást kell biztosítani hasonló esetekben. Ennek a szövegnek asszem mindannyiunk bedőlt.
Szombat reggel, egy órás késéssel meg is érkezett a busz Oroszlányra ,egy bizonyos széphölgy ("Tolvaj" Ágnes) késése miatt. Fel is szálltunk Roli barátommal a buszra, leültünk és ebben a pillanatban elkezdődött valami. Egy körülbelül 14-15órás tömény punnyadás. Zita természetesen nem unatkozott, már Oroszlánytól 10km-re elkezdett fényképezgetni, még mi Rolival belekezdtünk szendvicseink emésztésébe, majd a dedalon hatni kezdett.... Nem kevés idő után meg is érkeztünk a szállásra, amely messze nem volt jobb mint a beigért, sőőt még azzal egy szintü sem. A konyhától az ÁNTSZ hülyét kapott volna, a pótágyak minősége nem volt a legjobb, és a hab a tortán hogy éjfélkor bezárták az ajtókat és elzárták a fűtést. Szegény főszervező barátunknak Marcellnak már a haja hullott, csak úgy kapkodta a telefont, a pulzusmérőmet bizony nem bíztam volna rá. Rövid idő után mindenki lenyugodott, és másnap reggel már mindenki fitogtathatta sítudását. Fel is csatoltunk és köbö 2-3méter megtétele után megbizonyosodtam benne hogy igénybe kell vennem a síoktatást. Erre minden délelött sor került, majd pedig délutánonként következtek a hatalmas borulások. Az első két nap után rájöttem, hogy ami nem megy azt nem kell eröltetni, és inkább délutánonként  a Hütte napozóágyas szolgáltatásait használtam,  ez pont kapóra jött hogy kipihenjem az előző estét, a délelötti oktatás fáradalmait és hogy magányomban elmerengjek az élet nagy dolgain. Az estéket általában a szobánk elötti folyosón tölöttük, mivelhogy egy szobába ketten alig tudunk elférni, főleg azon a nászutas lakosztályon amelyben én és Roli hajtottuk álomra fejünket. A nászutas lakostályunkhoz természetesn hozzátartozott egy kis TV is amelyet gyakran be is kapcsoltunk. Nem kis meglepetést okozott a főműsoridőben fél8kor vetített Looney Tunes, és a meccs nélküli BL közvetíés, ahol két ember laptoppal a kezében figyeli és kommentálja a meccsen történő eseményeket. Ezek az olaszok tuti nem normálisak, de a sípályáik gyönyörűek. Ezek a Dolomitok valami csodálatosak. Nap mint nap óriási élményt okozott a Hüttékben elfogyasztott , hegyek közti incsiklandozó ébéd, habár a véres nyers húsos stake már kicsit túl pikáns volt még nekem is. Az utolsó estéken már a lányok  kápráztattak el minket föző tudományukkal, melyről engem 100% ig meggyőztek.
Ez a hét is hamar elment. Szombat hajnalba egy órás késéssel megint csak sikerült elindulni, ennek ellenére rendkivül jó időt jöttünk volna ,ha az osztrák rendőrök nem állítják meg spontán a buszunkat és nem vetik alá egy 2és fél órás müszaki vizsgálatnak. Köszönöm szépen Marcell nagyon jól éreztem magam, mi lett volna ha még síelni is tudok:)