Ez a vasárnap délután is úgy kezdődött, mint a többi. Délután 2 tájt nyílt szobám ajtaja és édesanyám lágy hangja csendült fel a fülemben, „hogy ideje lenne most már felkelni”. Nyűgösen és fájó fejjel ébredtem, valószínűleg ebben közrejátszott az előző esti fergeteges Tombol(a) buli a Cocoonban.
Megszokott életvitelemhez hasonlóan most is az MSN-re lépéssel folytattam a napom , ahol már Jani (Dzsánni) és Peti (Keke) is fenn volt. Megbeszéltük, hogy ma korábban megyünk fel szeretett országunk fővárosába, úgy fél 4 körül. Pontosan találkoztunk a tóvárosi vasútállomáson, megajándékoztam a fiúkat 1-1 energiaitallal, hogy nekik is jól kezdődjön a napjuk. 5 óra környékén érkeztünk meg a varázslatos Kelenföldi pályaudvarra . Az aluljáróban, szokásos problémánk merült fel, hogy villamossal vagy busszal közelítjük meg népszerű albérletünket (Györök utca 26.). Meglepetésünkre a busz és a villamos is bent állt a megállójában. Ekkor merült fel az ötlet, hogy rendezzünk egy párbajt, hogy ki ér hamarabb a Tétényi úti megállóba. Keke a 19-es villamost választotta, Dzsánni és szerény személyem a 47-49-es villamospótló busz mellett döntöttünk. Miután Janival felszálltunk láttuk, hogy a buszon még sofőr sincs és még a motor se jár, ekkor kezdtük érezni a vesztünket, de még a remény kicsiny sugara még ott élt bennünk. 1-2 perc múlva, ez a kis remény is kihalt bennünk, mikor halottuk a villamos kerregő csengőjét és bezárult az ajtaja. Bíztunk, azért még benne, hogy hátha valami műszaki probléma éri vagy esetleg defektet kap! De még ez sem jött össze, így Keke haladt a győzelem felé és még azon is túl, de Dzsánnival így is az előkelő második helyen végeztünk. A Tétényi úti megállóba érkezve Keke már ott várt ránk és arcán ott volt az a fránya önelégült mosoly, amiről képeket is láthattok! Hamarosan eljön majd a revans ideje!!! :D:D

Ön szerint Csecskó mennyi sört érdemel ezért a posztért?