Csütörtökön kezdtünk egy kis meccsnézéssel törzshelyünkön a Pletycafésec-ben, aztán ott is maradtunk meghallgatni Hamvai „művészurat”. Csütörtök lévén családiasnak volt mondható a buli, mindenki ismert mindenkit. Azért betévedt pár 140 kilós emberke, akiknek nem ott lett volna a helyük. Volt egy kisebb balhé is, de szerencsére Morris még Reedingben van, úgyhogy a közvetlen környezetemből nem sérült meg senki. Nórika kissé bebaszcsizott, hiába beszéltem hozzá ő csak mosolygott. Igaz a mosolya is rendkívül magával ragadó. Ott volt persze a leggyönyörűbb teremtés is, aki valaha létezett földön. (jut eszembe Dönci utolsó estéjén beszélgettünk vele) Beszélgettem Rékával is, aki a blogozást a nagy hangzavarban (értsd Hamvai „művészúr” éppen pofázott és saját magát reklámozta) úgy értette, hogy drogozás. Hát igen, ha így nézzük a blog is egy szenvedély. Csecskó vérében már almalé csörgedezett annyi almafröccsöt ivott (tudvalevő kocsival volt). Fél 5-re haza is értünk Árpival és Csecsivel.

Pénteken Csecse azt mondta 7-re jön, háromnegyed 8-ra ide is ért. Irány a sörsátor. Sub Bass koncert Árpival és Giorgioval, na és persze Pörgővel, Nórival, Zsófival és Rékával. Döncinek küldtünk smst: „ha szarban vagy kiderül ki az igazi barát”, „Mit neked Amerika azt mondod jó hely”. Utána négyen maradtunk, Indiretta együttes. Jó volt. Elindultunk Nóriék után az Építők parkjába. Négyen indultunk de hamarosan négyfelé szakadtunk. Ez az időszak nem teljesen tiszta egyikőnknek sem. Cocoonba mentem Csecsivel, Rolival, C.Sapóval. Nem volt rossz a buli bár nekem nem volt bulihangulatom, ezért leginkább Rolival beszélgettem. Vége felé megérkezett Árpi is és Csecsével az Anita által letört pálmaággal hajtották fel a csajok szoknyáját. Hárman (Árpi, Csecse és jómagam) indultunk el este, és hárman is mentünk haza reggel. Fél hat.

Szombaton ismét kastély tér sörsátor. Csecsével és Árpival, majd Benyó, Szandra, Zita, Bianka, Csák, Anett, Bogyó, Roli, Jani, Csapesz, Kata, Blange (elnézést ha valakit kihagynék). Összevissza ment mindenki majd a srácokkal vettünk egy üveg Zsindelyes pálinkát. Elég jó volt. Találkoztam régi kecskédi cimborámmal is Tomayer Árpival. Fél egy környékén elindultunk a Cocoonba. Az úton végig angolul beszéltünk (főleg Bogyó aki egyetlen egy ige, a like használatával teljes mértékben ki tudta magát fejezni). Vettünk hot-dogot egy szép hölgytől, aki rendkívül kedves volt. Söröket is vettünk menetközben, csak a szinten tartás végett. Cocoonnál (öcsém tanácsára megóvtam a karomon lévő előző napról maradt pecsétemet) semmi gond nem volt a bejutással. Zita és Szandra már fenn táncoltak mezítláb, így mi is csatlakoztunk hozzájuk. Csecse nem lopta a napot, egyből bevetette magát. Csak annyit mondok hogy 22 perc. Egész jó volt a hangulat. Zárás után irány a „club” Faló, ahol kedves ismerősünk Pubi dolgozott. A végén már ott tartottunk, hogy inkább ő fizet nekünk, csak ne kérjünk semmi kaját. Kb. másfél órát voltunk ott, aztán elindultunk haza. Csecse, Árpi, Jani és jómagam. Katáék előtt még ordibáltunk kicsit, Csecse a Diófa utca és Bottyán János utca kereszteződésében elkészítette a bizalom körét, Árpit elküldtük, hogy nézzen magába és gondolkodjon el azon, hogy mit tett, Jani szimplán énekelt, én pedig a fűben feküdtem. Lassan haza is értünk. Fél hét.

Vasárnap focidöntő a pletykában Marcellel, Ágival, Diával, Nórival, Csecsével, Zsófival. Utána építők parkja sörsátor. Utolsó vendégekként egykor a fejünk fölül bontották le a sátrat.

Hétfőn Dzsozi, bátyja Morris korábbi években szerzett jó tapasztalatai miatt megrendezte a Bázist. Fáradtan érkezett a társaság: Ági, Csecse, Nóri, Csucsu, Zsófi, Árpi, Giorgio és jómagam. Nem volt valami fergeteges a hangulat, inkább lazulós-iszogatós. Jó szokásomhoz híven Kriszta távollétében Ágival és Giorgioval álltam neki főzni. Sajtos nudli tejföllel és reszelt sajttal volt a menü. Finom volt. Fáradtság miatt többen hazaindultak fél kettő körül. Aztán mi is elindultunk haza Árpival és Giorgioval. Fél négyre itthon is voltam.

Ezzel a fesztivállal hivatalosan is elkezdödőtt a nyár.