Köztudott hogy nem vagyok normális és minden hülyeségben benne vagyok, így

nem mondhattam nemet volt osztálytársam Kecskés Márton invitálására, egy Egertől Miskolcig tartó váltó futóversenyre, volt osztálytársaim társaságában. Örömömre (amely az ő érdekük is volt) csak egy 5km-es könnyü szakaszra voltam beosztva így ez a feladat még teljesíthető is volt számomra. Péntek délután 5kor el is indultunk négykerekü szerelmemmel Tatáról, majd hipphopp belecsöppentünk fővárosunk szivébe ahol egy jó másfél-két órás dugó várt minket az M3as autópályáig, ám itt sem örülhettünk sokáig, hiszen 10km után szó szerint leszakadt az ég. Úgy körülbelül 20km-en át kénytelen voltam egy 60as tempót diktálni ,hiszen nem láttam semmit és légörvényt légörvények követtek ,de ígyis mi voltunk a királyok az autópályán, talán ebben az időközben előztünk a legtöbbet. Miután megérkeztünk Eger városába és Möszi tájékoztatása alapján "az ötödik utcán jobbra" nem találtunk oda, kénytelenek voltunk beugrani a benzinkútra és a pultnál tartózkodó széphölgytől útbaigazítást kérni. Ekkor megláttam az újságok között Zimány Linda képét az e havi CKM borítóján. Muszáj volt megvennem, ha nem is csak jómagam, Keke a főszerkesztő kedvéért is, tudtam értékelni fogja az albérletben:). A kutas széphölgy elmagyarázta nekünk az utat és hamar oda is találtunk és már Zimány Linda is társaságunk tagja volt. Mikor megérkeztünk áhított helyünkre, szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy egy általános iskola tornacsarnokában fogunk aludni. Meglepődve tapasztaltam hogy a csarnok az alkohol mámorától fűtött emberekkel van tele(ennyi alkoholistát egy rakáson még nem láttam!) akik közül néhány jobbnak látta ha vízszintesbe helyezi magát. Így hogy odaférközzek barátaimhoz kinyúlott részeg úriemberek fölött kellett átugrálnom, megjegyzem ez közel sem volt olyan egyszerű feladat. Miután kipakoltunk rábíztam Möszire négykerekü barátnőmet, mivelhogy én a verseny vége fele fogok futni , ezért neki kéne áthozni Miskolcra, mivel ő az első szakaszok közül fog futni és vissza tud menni érte. Hosszan ecseteltem neki, hogy ez a tény hogy a kocsimat rábízom sokkal nagyobb dolog, mintha a barátnőmet bíznám rá, úgyhogy becsülje meg. Tartottam neki egy kis rövid instukciót K.I.T.T. különböző funkcióiból, és hogy a piros gombbal óvatosan bánjon. Ezután Marci barátommal gondoltuk veszünk egy meleg fürdőt, amíből aztán egy hideg vizes sikítozás fakadt ki. Ez de nagyon nagyon rossz volt....  Az üdítő tusolást követően lefeküdtünk aludni. A terem sokkal keményebb volt mint gondoltam, úgy 10perces időközönként muszáj volt fordulnom egyet ,mert a vállam kegyetlenül elzsibbadt, majd miután megtaláltam a megfelelő pózt elszabadult a pokol. Egy bizonyos enyhén ittas Hajnalka és Attila magas röptű kommunikációba kezdtek. Végig visították ,vihogták, röhögték az éjszakát. Ennek a két roppant intelligens helyi fiatalnak köszönhetően egy percet nem tudtunk aludni. Ezer köszi érte mégegyszer. Fogtok ti még az én csarnokomban aludni az biztos. Mikor már drága Attila és Hajnalka is megnyugodott, úgy hajlai fél7kor elkezdtek köztünk a verseny szervezői rohangálni és kibálni "Jaj ezek még alszanak!!" Hát igen az ő édesenyjukat is különböző jelzőkkel illettük ezekben a pillanatokban. Majd kiállt középre egy fiatalember egy rövid kis mondókára, akiről mondandója közben lehúzták az alsónadrágját,de ez őt egy cseppet sem zavarta, azonban később kiderült róla hogy a Miskolci Egyetem egyik tanára. Nem semmi...... Ezek után egy hosszú semmittevés következett majd felszállt mindenki a saját buszára, elöször kivitt minket megtekinteni a rajtot, majd a saját állomásunkra. Ezt követően egy hosszú pihenő következett, amelyet hasznosnak itéltem alvással eltölteni. Nem gondoltam volna, hogy a buszon alvást valaha ennyire kényelmesnek fogom tartani. Miután kipihentem magam, üdén és frissen álltam oda a szakaszhoz, és vártam az elöttem futó Kecskés Mártont. Nem kis meglepetést okozott számomra, hogy már az első húsz között célba ért és már indulnom is kellett. Az emelkedőkön való sétálást leszámolva elégedett lehetek magammal. Ezután a busz elvitt minket a Miskolci Egyetem sportcsarnokába ahol egy gyors tusolás és a befutó megtekintése után el is indultunk haza. Ez az út már lényegesen jobb volt. Röpke két és fél óra alatt már Tatán is voltunk. A versenyen csapatunk a 29.helyen végzett a 110 indulóból. Igaz az indulók 80%a bebaszcsizni jött el, de azért úgyérzem ezaz eredmény még ígyis elég kecsegtető. Ezúton is szeretnék gratulálni a többieknek. Szép volt! 

Ön szerint Dzsanni (Jani) mennyi sört érdemel ezért a posztért?