Üdvözlöm a kedves rajongóinkat és olvasóinkat! Már régen írtam a blogra, de ez a pletyka buli újra megihletett engem. Elsősorban Varga Dánielnek (Dönci) szeretnék gratulálni, akinek 20. születésnapját ünnepeltük meg! Na, de ne szaladjunk annyira előre, hogy is zajlott ez a péntek este?! Először is Árpinál találkoztunk a buli előtt, ahogy az lenni szokott, itt köszöntöttük fel barátunkat, Döncit egy csekély kis ajándékkal. Laza iszogatásba kezdtünk. Az első probléma itt merült fel, ugyanis Árpi kezében nem az aljas (tudom ez nem a reklám helye, de meg kell, hogy említsem) Aranykancsó márkájú vörösboros üveget láttam, hanem a méltán híres Dankó Pistát, ez gondot nem okozott neki, mert így is lecsusszant a torkán 2-3 üveggel. Rövid beszélgetés után 4-en elindultunk a pletyka felé, de útközben tiszteletünket tettük a tóparton lévő Séró /büfében :D/, ahol a pultos nő volt csak nálunk részegebb. Itt találkoztunk Dönci csoporttársaival és apukájával, akinek így utólag is köszönjük a szíves meghívását arra a pár üveg sörre. A söröcskék után tovább álltunk és haladtunk kitűzött célunk felé. Útközben Keke a hirtelen megivott sör után, úgy gondolta, hogy itt az ideje megszabadulnia fölösleges terhétől. Hipp-hopp ott is termettünk a pletykában, ahol fenn az emeleten már várt ránk a nekünk foglalt 15 személyre szóló asztal, igaz még csak 8-an voltunk rá. Most kezdődött igazán csak a mandula. Kapásból mindenki kezébe ott volt egy málnás mézes pálinka és hozzá a kísérő serecske. Úgy ittuk az abszintokat és a pálinkákat, mint más a vizet, szinte meg se lepett, mikor a pultos srác azt mondta „ ne haragudjatok, de elfogyott az összes mézes” :D ! Megérkezett Hamvai művészúr is alias Gömbi, aki egyre csak fokozta az amúgy is fantasztikus hangulatot. Miután már az asztalunk is megtelt barátokkal és ismerősökkel, akkor kezdődött a témázgatás és persze a további iszogatás. Na most, hogy mikről is beszélgettünk, azt ne kérdezzétek, vagyis ne tőlem, mert igazából csak az arcokra emlékszem, de hogy mit „pletyiztem” az emberekkel, azt sajnos nem, ennek is csak az a fránya alkohol lehet az oka :D !! Aztán a kis Justinnak öltözött ünnepeltünk Dönci, a táncparkett ördöge lett, persze ha ő ment dancelni, akkor már mi sem maradhattunk ki belőle :D . Most szeretnék elnézést kérni drága partyfotós úrtól is, mert tánc közben annyiszor rángattuk és veregettük a vállát (remélem maradandó sérülést nem okoztunk neki), hogy fotózzon minket - ugyanis Jani még mindig olaszban hajtotta a nőket, így nem volt nálunk az a bizonyos fényt képező masinánk sem, amit ő szokott elhozni minden buliba. Meglepetésünkre most nem volt hering parti a pletykában, remélem ez csak a sí szezon miatt volt így, nem pedig Hamvai úr csillaga áldozott le itt Tatán!? Hajnali fél5-kör már csak egy páran voltunk talpon, Dönc, Keke, Árpi és én úgy döntöttünk, hogy ideje lesz lassan nekünk is hazalépdelni, na de ekkor történt az aminek nem kellett volna. Egy gyanútlanul üldögélő srác a terasz ajtajánál megkérdezte, hogy ezek a mi kabátjaink-e? Dönci barátom erre azt felelte, hogy nem, mire én rávágtam Döncinek, hogy az az enyém te f.sz! Mire a srác, azt hitte, hogy neki mondom és elkezdett hőbörögni, hogy miért f.szszopózom le. Erre én feleltem neki, hogy nem neked mondtam, de ő bizonygatta, hogy ő nem f.aszszopó, közben drága anyukánkat szítta. Dönci is bizonygatta neki, hogy nem hozzá szóltunk, de mintha a falnak beszéltünk volna. Ezt megelégelte Árpi barátom és a maga 2méterével és 120 kilójával hirtelen felpattant és elindult a srác felé. Dönci is vele tartott, de ez se félemlítette meg a kis csepűrágót és tovább mondta a magáét. -Lebuziztatok? Dönc: -Nem buziztunk le. Ezt a rövid monológot kétszer háromszor megismételték, végül Dönci rávágta: -Tudod mit, akkor tényleg buzi vagy. Keke barátommal csak ültünk az asztalnál és figyeltünk, hogy ebből mi fog kisülni. Végül ott hagytuk és elindultunk Tibihez, hogy elfogyasszuk szokásos hot-dogunkat, de a gyerek utánunk jött, mire Árpi arrébb tessékelte, hogy nyugodtan megkajáljunk. Tibi felesége aggódva mondta: -Hogy ugye nem veritek meg?- mire Árpi: -Még a mentőben is ütni fogom. Tibi pedig féltett minket: -Fiúk nehogy baj érjen titeket, ti vagytok a legjobb kuncsaftjaim :D . Közben, míg mi tömtük a fejünket, addig Nagy Dani és Álmos oltotta a srácot, hogy húzzon már haza, de hiába. Miután befejeztük az eszegetést, akkor még mindig mondta nekünk a magáét, erre Árpi és Dönci „mennyé innen elfelé” felkiáltással elindultak felé, ekkor a gyerek felborult, mikor neki ment Árpinak, aki még fel is segítette a kölköt. Ezután kimentünk a mozi elé, ahol Dönci a nyakát kapta el, míg Árpi lefogta a kezeit, mert már nagyon megunták a szövegét. Ekkor léptem közbe és lefogtam Döncit, mert annyira szorongatta, hogy a kis csávó fején már duzzadtak az erek. Na most következnek csak a fordulatok! Megjelent a rendőrség, akik megkérdezték, hogy mi folyik itt. Mi meg rávágtuk, hogy az úr provokál minket és nem hagy minket békében hazamenni. Jardok azt ajánlották, hogy mi az út egyik felén menjünk ő meg a másikon. Mi ezt korrektnek is tartottuk és így tettünk, de alig hogy átmentünk a másik oldalra, a srác átjött és elkezdte újból édes anyukáinkat, az ősi mesterséget űző nőkhöz hasonlítani és, hogy üssük meg, majd feljelent minket a rendőrségen. Jó magam végig lefogtam a srácot, hogy nehogy valamelyikünket is bántalmazza, Árpád haverom meg Döncit fogta le. Azt közben a fajankó már engem is elkezdett lökdösni, erre mondom neki, hogy: -A te érdekedben mondom menjél már haza, különben megverünk! - de tovább lökdösött. Ekkor már Árpinak kellett engem lefognia, pedig ilyen helyzetekben maga vagyok a nyugalom, de már én sem bírtam a hülyeségeit. Közben Keke, ki végig a háttérben volt, (aki féltette az új Diesel szemüvegét) kihívta a rendőrséget. A magyar rendőrséget jellemzi, hogy mi a Földhivatal előtt álltunk, ahonnan a rendőrség hadiszállása 200 méterre van,de nekik kicsit több, mint 10 percbe tellett kiérniük. Megérkeztek és mondták, hogy miért hívtuk ki őket megint, aztán elmondtuk, hogy mi a helyzet, hogy az uraság átjött és folyamatosan provokál minket. A rendőrnő leszólta a srácot, hogy: „nem meg mondtam, hogy ön a másik oldalon menjen és maradjon ott?”, erre ő „én én őoő nem jöttem át”. (aha persze hangzott fel magunkban). Mindnyájunkat igazoltattak a rendőrök és kiderült, hogy az illetőt Z. Jánosnak (mások szerint Zöld J.-nek) hívják és debreceni illetőségű. Míg az adatokat lekérték, addig a másik rendőr, aki fiatalabb volt talán mint mi, megkérdezte, hogy miért nem intéztük el nélkülük, mire Árpi rávágta: -Ha megütöm meghal. A rendőrnő meg oltotta a srácot: -Örüljön neki, hogy ezekkel a fiatalemberekkel találkozott, ha másokkal futott volna össze már rég agyonverték volna. Közben jött egy román kamionos is, aki csöveket szállított (hajnali 5kor) és itt Tatán keresett egy helyet, ekkor Keke segítségével a biztosnő elmagyarázta neki, hogy merre találja. Ezek után mindenki elindult haza békében, még hallottuk az út másik feléről, hogy mond nekünk még egy-két cifrát a kis hülye, de már nem foglalkoztunk vele. Lényegében így telt a péntek esténk. Nagyon jól sikerült kis buli volt, leszámítva ezt az esze ment állatot!!