Régóta fűzött már édesapám, hogy kísérjem el és nézzem meg vele Toma Zoltán és Kerényi László egyik rally versenyét, így mikor legutóbb nem mentem el vele, holmi „tanulmányi” alibire hivatkozva, megígértem hogy legközelebb, a nyári szünetben mindenképpen vele tartok. Bizonyára nem unatkoztam volna ha itthon maradok, hiszen Csecskó épp arra a hétvégére foglalt szállást Balatonszárszóra Sanyi barátunkhoz, valamint Gyurinál is volt aznap egy „kisebb” összeröffenés Szomódon. De hát ígéret szép szó, így természetesen édesapámmal tartottam.

 Első utunk Toma Zoltán műhelyébe vezetett, ő és navigátora már korábban elindultak, de a mi feladatunk volt a versenyautót, valamint Kornélt levinni. Kornélról annyit kell tudni, hogy ő Toma Zoltán jobb keze, mindig ő bütyköli az autót. Kezdetekben volt egy kis probléma a Hondával, de egy aksicsere, valamint a biztosítékok megráncigálása után sikerült beindítani és felállni a trailerre. Így olyan péntek délután 1-2körül elindult a szerelvényünk Szendrőre.
 
Olyan 7óra fele már Szendrő városának egyik kocsmájában ültünk, vártuk a pilótát illetve navigátorát, de természetesen néhány frissítőt is magunkhoz vettük, hiszen ha már ott vagyunk töltsük el hasznosan az időt. Miután a versenyző páros megérkezett, elindultunk a szállásunk fele Szögligetre. Maximálisan elégedett voltam a hellyel, igazából egy nagy parasztház volt az egész, belül szuperül felújítva, nagy ebédlővel illetve két hálószobával emeletes ágyakkal. A két tulaj is roppant kedves volt, igaz náluk Zoltán már visszatérő vendég. Zoli és Kornél még világosban megvizsgálta az induláskor bekövetkezett problémát és orvosolták is azt. A vacsora töltött káposzta volt, amelyet a fő úr házi pálinkája előzött meg. Miután befejeztük az evést, belekezdtük egy rövid kis iszogatásba, a menü itt is Irsai Olivér bora volt, illetve sör. Témánk is akadt bőven, hiszen nem csak mi voltunk az egyedüli vendégek. Hit gyülekezetés táborozók laktak mellettünk, amellyel semmi bajom nincs, de elég messze áll tőlem az ilyesmi.

 Másnap volt a regisztráció, illetve az autó átadás. Egész nap össze-vissza mentünk. Először fel kellett fújatni a versenyautó kerekeit. A szendrői benzinkúton volt lehetőségünk erre, nagy büszkeséggel töltött el, hogy személyesen én fújhattam fel a kocsi kerekeit, végre valami hasznomat is vehették. Miután a kerekek megfelelő nyomásúak voltak bevittük Szendrőbe a járgányt, gyönyörű látvány volt, ahogy ellepték a várost a versenyautók. A legviccesebb beszólás volt, amikor egy roma anyukát megkérdezte a kisfia, hogy „Anya, anya ez itt milyen autó?”, erre a hölgy önbizalomtól duzzadva válaszolt, hogy „Turbós!”. Igen komoly szociológiai tanulmányt lehetne írni a térségről. Miután lezajlott az átadás, délutánra igazából nem volt semmi dolgunk. Elmentünk Jósvafőre ebédelni, ami a helyiek szerint egy jó étterem. Az étel minőségével nem is volt probléma, de ha ez itt jó hely, akkor nem tudom milyen lehet a rossz… Kornéllal be szerettünk volna menni az Aggteleki cseppkőbarlangba, ha már ott voltunk a környéken, de sajnos a következő turnus csak két óra múlva indult volna, így maradt a Vörös tó. A tó inkább egy lápos mocsárra hasonlított, amelynek a színét nem lehetett látni, mert tele volt sárga levelekkel. Aggtelek után Hídvégardóba mentünk megnézni, hogy hol lesz a szerviz park, majd visszamentünk pihenni a szállásra. Mire felébredtem Zoltán és László is visszaért, valamint kiegészültünk két újabb vendéggel, Ámon Ferenccel és feleségével Tímeával. Vacsora után Feri még átvette Lacival a kanyarok sorrendjét, amely mint kiderült nagyon hasznos volt, hiszen László papírja sok hasznos betűvel lett gazdagabb. Véleményem szerint egy nagyon jó társaságnak sikerült összekovácsolódnia az utolsó éjszakára, a program a szokásos beszélgetés, sörözés, borozás volt.

 Elkövetkezett a verseny napja. Kornél már korán elindult a szerviz parkba, Fecó jött velünk nézni a versenyt, valamint a versenyzőket is mi vittük le a rajthoz. A két videó az első gyorson készült, szinte a rajt után, amikor még az autó 100%os volt, és mint kiderült nyerte is azt. Félúton történt egy kisebb gigszer, amely miatt sajnos már nem tudtak beérni a szerviz parkba, hogy orvosolják a problémát, így párosunk sajnos kieséssel zárt. Miután a zárókocsi elhagyta a harmadik gyorsasági szakaszt, bementünk a kocsiért és kivontattuk. Ahogy azt mondani szokták, ilyen a popszakma. Összegezve én jól éreztem magam, jó volt kicsit a szabadban lenni, új embereket megismerni, és egy nagyon jó csapat tagjának lenni. Az autó szerintem nagyon gyors, csak a megbízhatóságán kell egy kicsit javítani.    

 Kerényi László a következőképp értékelte a versenyt:

„Sajnos megint kiestünk műszaki hiba miatt. Galvácson a faluban volt egy J3-B3 kanyarkombináció a lassító után, ott lecsúsztunk az út mellé a fűbe hajszálon múlt, hogy a hátsó kerék nem esett az árokba. Padlógázzal visszamentünk az útra, de valami megdobta az autó jobb oldalát. A motor bakok elég gyengék már és valószínűleg itt vert bele a motortér oldalába az ékszíjtárcsa, az ékszíj beleakadt egy csavarba és leszakadt. Nem volt töltésünk, az akksi egyre csak merült. Sajnos a három gyorsasági szakasz miatt nagy volt a terület amin mozogtunk, az etap idők nagyon rövidek voltak. Segítség nem tudott odasietni hozzánk, sem a Kornél a szervizparkból, sem Janiék Abod felől nem tudtak volna találkozni velünk etapon a szűk etapok miatt. Nagyon pörgős verseny volt. Próbáltuk kímélni az akksit, hogy a szervizparkba leérjünk, de sajnos a szerviz előtti gyorsaságin kb. 7-8 száz méterre megállt a motor, az elektromos AC nem bírt már elegendő benzint nyomni a motornak így ottragadtunk a pálya szélén.
Az autót szét fogjuk szedni megint, minden gyanúsnak tűnő alkatrészt kicserélünk. A motor, váltó és a futómű már nagyon jól összeállt, most jön a többi.”