Ma, június első vasárnapján pedagógusnap van. Azonban ezen a napon nem csak a nemzet napszámosait, hanem az oktatást és az iskola intézményét is ünnepeljük Mindazt és azokat, akik és amik az emberi fejlődés motorját, a tanulást szolgálják. Most, hogy két nappal és alvással túl vagyunk a tatai Eötvös József Gimnázium szülői fórumán, lassan letisztulnak a gondolatok, indulatok. Péntek délután az iskola csarnokában azokat az arcokat láttam viszont, akiket már az előző, hasonló összejövetelen és a fáklyás vonuláson is megismerhettem. Némileg kisebb létszámmal indult a rendezvény, mint a korábbiak, ezt betudhatjuk a hőségnek, ami a teremben ránk nehezedett.

   A megye, pontosabban annak fura ura szabadulni szeretne az iskolától, lehetőleg már az idei ősztől. Létre is hoztak egy kft.-t esztergomi székhellyel, amely megkapná a fenntartás jogát. Egy másik, Michl polgármester úr által felvetett javaslat szerint a tatai önkormányzat tulajdonában lévő Városkapu Zrt. venné át a működtetést. Az iskola viszont azt szeretné, ha az Eötvös József Tehetséggondozó Alapítvány lehetne az intézmény irányítója. Tehát ezt a három verziót ismerhettük meg a tegnapi estén. Kissé egyoldalúra sikeredett a fórum, hiszen a túlnyomó többség egyértelműen tudatta, hogy az alapítványi variációval szimpatizál. Igaz, a másik oldal képviselői nem vettek részt a vitában, el sem jöttek, kivéve polgármesterünket, aki ezzel magára vette mindenki haragját. Völner Pál így tudatta velünk, hogy ő már lejátszottnak tekinti ezt a meccset. Nincs pénz, slussz-passz. Csakhogy, ezen a napon úgy tűnt, nem lehet a népek torkán ilyen egyszerűen lenyomni ezt a gombócot. Most nem az érzelmi megnyilvánulásokra gondolok, a diákok gyakran felhangzó fújolására, füttyére vagy szimpátia tapssal kísért ovációjára. Jóleső érzés volt látni és hallani Kossuth Lajos reinkarnációját, érezni, hogy ma is találni a retorikát kedvelő fiatalt közöttünk. Szeidemann tanár úr is jól használta a diákság irányából felé áradó szeretetet. Komoly értékek ezek, hiszen mutatják azt a tényt, miszerint az Eötvös nem csak egy iskola és munkahely, hanem sokkal több annál. A világnézetektől független eszmeiség nagyon fontos az itt élők számára, akiknek ez biztonságot ad, és ők szeretnek ebben a közegben lubickolni. Mégis, ilyen sorsfordító időkben szükség van a hideg fejre, a tények pontos ismeretére, a realitások elfogadására. Ha csak a szívünket tárjuk ki, akkor a szembenállók joggal mondhatják, ezek csak érzelmek. Éppen ebben láttam a fórum nagyszerűségét, hiszen számos a jogot, oktatást és közigazgatást ismerő, értő szülő és nem szülő mutatta meg, hogy tud a valóság talaján mozogni, logikusan érvelni, és pontosan ismeri a tényeket. Számomra meglepő volt, milyen alapos felkészültséggel rendelkeznek ezek az emberek, és újra bizonyossá vált, milyen hatalmas szerepe van a demokrácia építésében az internetnek. Ezek az adatok mind nyilvánosak, és a közhálóról a megjelenésük után javarészt elérhetőek. A felszólalók szinte percre pontosan idézték a tényeket, semmi sem maradhatott titokban. Megtudtuk micsoda jogi, közigazgatási szarvashibákat követett el a jelenlegi fenntartó a sebtében összegrundolt kft. körül, aminek az eredménye az lett, hogy a cégbíróság azt a mai napig se jegyezte be. A Rudnay kft.-t nem ismeri senki, hiszen eddig nem is létezett. A Szeged-Csanádi Egyházmegyével sem jobb a helyzet, kiderült a hivatkozott öt oktatási intézményük csak kettő, egy óvoda és egy általános iskola. Völner Pál korábbi érvelésére, miszerint az alapítványi megoldást azért nem tartja jónak, mert abban Tatai-Tóth András érdekelt, egy résztvevő úgy reagált, hogy az elnök úr akkor nem volt ilyen finnyás mikor a Rudnay Kft.-t saját apósával jegyeztette be. Igazából nem értem miért aggályos, ha valaki egy általa alapított szervezet sorsát a szívén viseli. Ha történetesen az illető az országgyűlés tagja is, az csak külön jó, mert nagyobb hatásfokkal képes az iskola ügyét támogatni. Hiszen a képviselő úr nem a saját magán alapítványát erősíti, hanem az őt delegáló emberek által használt közoktatási intézményét. Talán nem ez a dolga? Persze, ha az iskolát sikerülne egy Fidesz közeli egyházba átmenteni, az mindjárt más volna. Katona Márta azt is közölte az egybegyűltekkel, hogy pénteken 2 órakor kapott faxot dr. Völnertől, amiben az a Városkapu Zrt.-s megoldást taglalta, és kérte az iskolai testületek véleményét hétfő délig. (Le vagytok ti ejtve, barátaim, méghozzá magasról!) Michl József érezhetően próbált konstruktív lenni, mikor vázolta az ő elképzelését a Városkapu Zrt.-t illetően. Valószínű az elmúlt hónapok talán általa nem várt ellenkezése, és a tízezer tiltakozó aláírás bizonytalanította el. Azonban ötlete hamar porba hullt, mivel a többség ebben is csak újabb hókusz-pókuszt vélt felfedezni. Mondhatnám, szegény polgármester ok nélkül kapott hideget, meleget, hiszen ő mindig azt hangsúlyozza, a tulajdonos nem a város, hanem a megye, és így az ottani közgyűlés van döntési helyzetben. Tehát mondhatnám, szegény polgármester, mindenki dühe és kritikája az ő fején landolt. Mondhatnám, de nem teszem mivel a városvezető erősen kerülte ama tény hangsúlyozását, miszerint a jelenlegi többségi jobboldali frakció a megyei vezetésben az ő irányítása alatt áll. Mivel ő a frakcióvezető jelentős érdemei lesznek a végső döntés meghozatalánál. Az, hogy társai ennyire magára hagyták ebben az ügyben, legyen az ő baja. Ugyan elmondta, hogy a megyei közgyűlésben felvetette aggályait, de ez nem tűnt igazán meggyőzőnek.

   A másik oldalon Lukács Csaba a Tehetséggondozó Alapítvány jelenlegi vezetője vázolta elképzelésüket. Hatásos érvelése némileg megtámogatva számítógépes bemutatóval, azt a képet vetítette elénk, hogy ha az általa irányított szervezet kapja meg a fenntartói jogokat, az iskola változatlan formában üzemelhet tovább, kivételt képez a tanárok közalkalmazotti státusza. Az sajnos elveszik, de többségük úgy nyilatkozott, így is vállalnák a munkát. A tanár úr prezentációját is érte kritika, és talán jogosan. Pozsgay Zoltán, aki a Bláthy iskolát igazgatja már hosszú évek óta, és mint ilyen nem nevezhető laikusnak, figyelmeztette Lukács urat, könnyedén dobálózik a milliókkal, és talán nagyobb megfontoltságra lenne szükség, mert a bukás veszedelmes lehet. Úgy gondolom, Pozsgay úrnak igaza van, hiszen ha a működtetés a későbbiekben csődbe jutna, az végleg az iskola ellehetetlenüléséhez vezetne. Mégis, jó úton jár az alapítvány, mert ajánlatuk legalább konkrét adatokat, számokat tartalmaz, mégha esetleg tévesek is azok, ezekről lehet érdemben tárgyalni, vitatkozni. Hiszen gyakran elhangzik az a vád, hogy az elképzelések mögött nincsenek tények, azok csak üres szólamok. Nos, most kaptunk tényszerű számokat, ami Völner úr ajánlatáról nem mondható el. Ő csak annyit közölt, hogy nincs pénz, és ezért az egyháznak adnák át az iskolát. Annak az egyházi szervezetnek, amiről mi tataiak vajmi keveset tudunk, és akinek a vezetője az előző fórumon bevallotta, nekik sincs több pénzük, mint a megyének. Honnan is lenne, hisz mindkettő a mi általunk megtermelt, és az állam által elosztott javakból él. Márpedig az a jelen pillanatban a szükségesnél kevesebb. Egyébként az említett püspök nyilatkozatából nekem úgy tűnt, mintha ő nem is akarná annyira az iskolát, csak púp lenne a hátán, azonban a megyei úr úgy ajánlgatja neki úton- útfélen, mint a házaló cigányok az ágyneműt.

A végén, számomra brilliánsnak tűnő húzással az iskola igazgatónője visszafordította a fegyvert, és támadásba lendült. Tudatta, mivel a megye a szükségesnél kevesebb pénzt ad az iskolának, a jelenlegi helyzet nem konzerválható. Mindenképp dönteni kell valamelyik változat mellett. Mivel az egyházi verzió több sebből vérzik, akár jogi akár közigazgatási oldalon, a városkapu Zrt. komolytalan ötlet, csak az alapítványi lehetőség marad, mint egyedüli megvalósítható lehetőség. Felszólította a közgyűlést, keddi ülésén fogadja el ezt a verziót, lévén a következő tanév kezdetéig csak három hónap van. Nyomatékosításul, az iskolaszék tüntetést szervez 2-án, hétfőn 17 órára a megyei közgyűlés Tatabánya Fő tér 4. szám alatt lévő épülete elé.

   Reméljük, a döntéshozók felelősségük tudatában teszik majd ujjukat egyik vagy másik gombra, egy ilyen előkészítetlen javaslatot nem támogatnak, és konstruktívan, az érdekelteket bevonva, megfontoltan döntenek. Mert, hogy egy felszólalót idézzek: „ Én hiszek abban, hogy a döntéseiért egyszer mindenkinek felelnie kell!”     

 

Tata, 2008. június 1.